Vetkőzz!

2010 nov 08.Puritán 10

Azt mindannyian tudjuk, milyen zenére szoktak vetkőzni a nők…
– habár én már borzasztóan unom azt a bizonyos Joe Cocker számot
(s szerintem nem vagyok vele egyedül)
de ha még egyszer meglátok egy pasit a
“You Can Leave Your Hat On”-ra szerencsétlenkedni,
s rongyokat hajigálni, kirántom a kezéből a széket, s agyonütöm vele.

Ez csak egy javaslat a hímeknek, hogy mire sztriptízeljenek,
ha azt akarják, hogy a fehérnép(ek)nek fülig
(vagy a vetkőző nemi szervéig) érjen a szája:

Ja! És nem, nem gáz, ha egy pasi sztriptízel (kivéve, ha egyértelműen antitálentum),
de az nem akadály, ha:
– nem tökéletes a teste
– nem 20 éves

Ha valakinek kétségei vannak afelől, hogy elég tehetséges-e,
vegye fel, s küldje el nekem a videót, lehet, tudok segíteni 😀

Hozzászólásban lehet javasolni még pasiknak való sztriptíz számokat.
Lányok, ti mire szeretnétek, hogy vetkőzzön? 🙂

Oszd meg:

10 hozzászólás

  1. Anonymous

    Szeru, p.sz.,

    Nézd, nem tudom, hogy ki volnál (nem is érdekel különösebben), lövésem sincs, hogy hogyan nézel ki, bagózol-e, hogy úgy pisilsz-e a budiban, hogy ne hangoskodj, vagy hogy szereted-e a teát, keserűen, tejjel (vagy egy jó erős feketét, utána). Nem is biztos, hogy lenne valami haszna (értelme, célja, sötöbö)nekem mindezeket tudni, tényleg.

    Meg kell viszont írnom, névtelenül (?), hogy eszméletlenül értágító hatású tud lenni az a tudat, hogy a város valamely balkáni zugában te (meg a gondolataid) baktatsz (-tattok) Á-ból B-be. Nem (feltétlenül) azért, mert hímből csináltak, sem (feltétlenül) azért, mert a gondolataid milyensége összes narrációs technikáiddal együtt nem tudnak szúrni, de azért mert az egynéhány évemmel (együtt és ezalatt) nem igazán találkoztam olyan nőnemű egyeddel, akinek a gondolatai ennyire (le tudtak volna kötni). Ezt köszönöm.

    Ha nem zárolod a blogod (amit azért fájlalnék), akkor el szeretném (szeretnélek) olvasni, de úgy, rendesen mint egy könyvmoly filós palánta. Remélem még sok bejegyzéssel boldogítasz (gondolkoztatsz el) bennünket.

    Aláírás gondolom nem szükséges
    (.)

  2. p.sz.

    Köszönöm. Nem tudom, hova írhatnék vissza – mindig meggyűjtik a bajomat a névtelenek.
    Ha nem tartod fontosnak, nem kötelező, de ha mégis kedved támad társalogni, az e-mail címem nem dísznek van kibiggyesztve az adatlapra.
    Nagyon ismerős a szerkesztési, meg fogalmazási stílusod – P.Sz. megáll melletted a bárpultnál, hosszan néz összevont szemöldökkel (már-már csúnyán, annyira gondolkodik; kocogtatja a pohara falát), s amikor kérdőn ránézel, kinyitja a száját és ez jön ki belőle: “te… én nem udvarolni akarok, s ha mégis, ez még nem az a rész, de biztos vagy benne, hogy nem ismerjük egymást valahonnan…?”

  3. hamsa

    Üdv(ismét), P.Sz.,

    Kolozsvár elég pici város (tud lenni), így nem kétlem, hogy van esélye annak, hogy akár szemtől-szembe, akár más úton-módon kapcsolatba kerültünk (röviden: de, lehet).

    Nem szeretnék itt sem szennyest sem információt (de legeslegigazándibból az utóbbit) teregetni, ú.h. csak annyit mondanék, amennyit már amúgy is tudsz: hím, harminc alá (még) és szereti a szövegeket (szövegelve és szöveget legelve- majdnem vicces, tudom) valamint a zárójeleket (mert egy jó zárójel életet ment(-het) és majdnem mindig majdnem mindenütt van egy jó zárójel). Szeretnék veled beszélni, persze. Eléggé agymorcorgató vagy, hogy az áldásba ne mutatnák hajlandóságot ilyesmire. Eljön annak is az ideje. Valószínűleg szétidealizálnálak, ha most dumálnák veled (s arra sem neked, sem nekem nincs szükségem). Köszönöm gondolataidat, kérek, kérünk még. Szeretjük (tanultam. nem keveset).

    P.S.: P. Sz. (kedves), kicsi a valószínűsége, hogy csak úgy leszólítsz egy bárpultnál (nem vagyok az a fajta, akihez csak úgy odamennek a lánykák és (le-)szólongatják, ugyanakkor ritkán ülök bárpultnál), de ha mégis (és nekem leesne, hogy esetleg te volnál)akkor (akkor?).

    Üdv, hamsa.

  4. p.sz.

    :::hamsa:::

    a Blogger.com úgy döntött, a spam címke alá rendezi utóbbi üzenetedet. a sors iróniája. valószínüleg érzékelte, hogy azt mertem gondolni “ez a tag vagy nős, vagy gyáva (olvasd: balfasz), vagy nem akar beszélni velem, csak nagyon unja magát, s nem elég nagy neki az internet”
    nem szeretem ismételni magam, de ezuttal megteszem (mert van egy olyan fura érzésem, hogy megéri): “ha mégis kedved támad társalogni, az e-mail címem nem dísznek van kibiggyesztve az adatlapra.”
    könnyítésgyanánt: puritan.szemet@gmail.com

    szeretek viccelődni azzal, hogy zsarnok vagyok, s az én blogomon azt csinálok, amit akarok, de már kezd furdalni a lelkiismeret, mert másokat mindig elküldök a fészkes fenébe (legtöbbjüket burkoltan, másokat nem annyira), ha ilyen hosszú (tkp e-mailnek való) kommenteket írnak. nem szeretem a saját szabályaimat áthágni – nyíííílván.
    úgyhogy a következő e-mail legyen, ha lesz. előre is köszi 🙂

  5. Anonymous

    zárójelek…
    Van az a vicc, hogy:
    – Miért karikalábúak a férfiak?
    – Mert a jelentéktelen dolgok mindig zárójelbe kerülnek.

    Persze a valóság egy kicsit más. Azok karikalábúak, akik hangsúlyozzák, hogy mi a fontos, bár sok esetben jobb lenne, ha maga a hangsúly zárójelbe kerülne.

Szólj hozzá!