párkapcsapda

2013 jan 05.Puritán 8

néha nem győzök csodálkozni azon,
hogy milyen bődületes marhaságokon csúsznak el párkapcsolatok,
s a bennük élő emberek…

a szerelem/kapcsolat gyakran személyiségzavarba,
de szinte mindig rossz döntésekbe löki azokat,
akik nem figyelnek, csak tátott szájjal, nyálazva
várják, hogy minden magától klappoljon,
s ha baj van, az megoldódjék magától.

nőstényeknél a kétségbeesés (hogy talán nem tudja megtartani a pasit),
és figyelem- meg szeretethiányból fakadó konfliktusgenerálás,
hímeknél meg a hisztire való ellenreakcióból fakadó
passzívitásból származó konfliktuskerülés a szarvas hibák.

soha véget nem érő ördögi körbe zuhan a pár azzal,
hogy a férfi minél konfliktuskerülőbb, a nő annál több konfliktust igyekszik generálni,
hogy az előbbit kizökkentse nyugalmából, hátha végre reagál, megszólal, tesz valamit;
amivel persze az ellenkezőjét éri el:
a szeretett hím mégjobban bezárkózik, s egyre több menekülési útvonalat tervez gondolatban
(aztán elég hamar gyakorlatba is fekteti ezeket: elhidegülés, hazugságok, megcsalás).

de ez az egész **** el is kell kezdődjék valahol.
az fizika törvényei alapján az anyag nem vész el, csak átalakul.
a párkapcsolatban az anyag te magad vagy. nem veszel el – csak eltévedsz -,
s az esztelen, nyomorult szerelem miatt át akarsz alakulni,
mert azt hiszed, a másik jobban fog szeretni, ha hozzá idomulsz.

a legnagyobb katasztrófa, ami történhet egy párkapcsolatban,
az, ha két fél elkezd hasonlítani egymásra.

legtöbbször a gyengébb elkezdi majmolni az erősebbet.
vagy az erősebb – ha nagyon szeret – legyengíti magát a gyenge kedvéért,
s egy szép napon arra ébredtek, hogy vagy felcserélődtek a szerepek,
viszont egyik sem képes autentikusan létezni a másik szerepében,
vagy pedig a párod annyira elkezdett hasonlítani rád, hogy vagy megunod
(ennyi erővel maszturbáció az egész, ha önmagad hasonmásával vagy kapcsolatban),
vagy meglátod benne az összes hibádat, amit visszataszítónak találsz,
s ugyan ki akar egy tükör mellett ébredni, amelyik a ronda valóságot mutatja?

a kapcsolat lényege az egyén változása és alakulása terén nem abban rejlik,
hogy ha kell, ha nem változzunk, mert mindenki mindig elégedetlen (mi magunk is),
hanem abban, hogy fejldődjünk. a változás és fejlődés nem ugyanaz!
az igazi szeretet a másik fejlődésének akarása.

azok az emberek, akik a párkapcsolatban megváltoztatni akarják a másikat,
nem pedig társuk fejlődését kívánják, frusztrált, kontrolláló, bizonytalan egyének,
ők előbb oldják meg problémáikat, majd állják ki az 1-2-3 éves próbát*,
s csak azt követően mondhatják, hogy érettek már egy egészséges kapcsolathoz.

hajlamosak vagyunk elfelejteni kik vagyunk, annyira akarunk kötődni valakihez.

de ne essünk abba a hibába se, hogy ne akarjunk fejlődni, felnőni, alakulni,
– s amennyire az egészséges – változni.
tudjátok, vannak azok a típusú emberek (többnyire pasik), 
akik azt hangoztatják, hogy ők bizony úgy vannak jól, ahogy vannak, 
s ha valaki nem fogadja el őket pont olyannak, az fújja fel.
amikor az ilyen alak már az ötvenedik csajt ejti ugyanezzel az ürüggyel,
érdemes elgondolkodnia azon, hogy ugyan mekkora az esélye annak,
hogy mindenki mással van baj, de vele semmi…
ők a gyávák, akik minden áron ennek az ellenkezőjét igyekszenek eljátszani,
mert képtelenek szembenézni legnagyobb hibájukkal.
s amíg ez nem történik meg, nem is lesznek soha boldogok, elégedettek.

* 1-2-3 éves próba:

  1. gondoskodj egy éven keresztül egy szobanövényről, 
  2. ezután két éven át egy háziállatról, 
  3. majd legyél legalább három évet kapcsolatban, anélkül, hogy az “elromlana”.
Oszd meg:

8 hozzászólás

  1. Kőszikla

    Szerintem mindenki valamilyen szinten magához hasonlót keres és ha nem kapja meg pont azt, akkor alakít rajta. Ja, hogy evvel a másik vesít a személyiségébő, igaz, de ha úgy veszed a kapcsolat egy hatalmas kompromisszum (sorozat), amelyikben mindenki feláldoz valamit, azért, hogy a másikkal lehessen. Barátokat, hobbikat, stb, hagy el és keres újakat, olyanokat amik a másiknak is megfelelnek. Kialakul egy olyan személyiség amelyik valamilyen szinten a másikat tükrözi. Mindaddig amíg ez működik szerintem nincs gond, csak amikor kezd betelni a pohár valami okból, akkor törnek elő ezek a dolgok. Olyan: “igen, mert érted nem mentem sörözni a haverokkal…, strandolni a barátnőkkel…, vagy azért vagyok elhízva mert te reggel sokáig alszol és nem szeretsz mozogni…”

  2. fetisa

    Addig voltam hajlandó olvasni, hogy “nőstény”…Aki így gondolkodik, annak kb. ennyire érdekel a véleménye a párkapcsolatokról. Köszöntem, balra el!

  3. P.Sz.

    ::: Kőszikla :::

    az, amit leírtál a tökéletes iskolapéldája az egészségtelen kapcsolatnak, ami előbb-utóbb romba dől. a kompromisszum ártalmas, a konszenzus kevésbé, de a legjobb, ha az ember következetes marad, és valóban csak azzal tervez hosszú távra, aki mellett nem kell változnia, aki mellett fejlődhet a saját útján, nem kell letérnie róla.

    ::: fetisa :::

    ezt olvastam a blogod profiljában: “Egyetlen szabályom van a blogomra vonatkozóan: nincs ferdítés, terelés, sumákolás, csak az igazság.” 🙂 úgy néz ki, csak a saját igazságodra vagy nyitott.

    (többek között) pont az ilyen hisztis, frusztrált, fenemód önérzetes, vadfeminista libákra használom a nőstény kifejezést. akik nem Nők (csak nőneműek), hanem toporzékoló kislányok, akik azt követelik, hogy nőnek tekintsék őket. fel kell nőni és meg kell érni ahhoz, hogy a nőstényből teljes értékű nő legyen, s azt hisztivel és nyafogással lehetetlen.

    ha az a fajta vagy, aki egyetlen szó miatt nem olvas tovább egy szöveget, nem csoda, hogy leragadtál a frusztrációknál, hiszen ugyanazzal a gondolkodásmóddal (dacos erőszakosság), amivel problémákat okozol magadnak, nem tudod őket megoldani.

    szerintem is hagyd ki ezt a blogot. nem neked való. üdv.

  4. Anonymous

    elore is elnezest kerek az “ekezet-mentessegemert” szerintem valamilyen szinten ez erdelyi szindroma,hogy nincs egy valamire valo helyesirasi keszseguk az ittenieknek.szoval.bocsanat.
    teljesen egyet ertek a blogger szavaival.a megfelelesi kenyszer az egyik legartalmasabb egy kapcsolatban.mondok egy peldat:
    van egy parom.mindjart egy eve egyutt vagyunk.sosem vitazunk.alapjaban veve,mert nincs amirol.egyreszt,mert alighanem egy az erdeklodesi korunk: autoszerelestol a jatekokig,barmi.masreszt en elengedem a bizonyos “ferfias gamatsagokat”.talan azert,mert fiuk kozott nottem fel.es megertem.en magam is egy lany testbe zart lazongo pasi vagyok.erzem.es ois elnezi a, jelzem,wiszonylagosan ritka hisztijeimet.namindegy.
    szoval.sohasem vitazunk.mert a bizonyos parom igen noies tipus.nem feltetlenul kinezetelre ertem (aligha mondhatni egy ket meter magas ferfirol,hogy noies) mert kezd olyanna valni,amilyen en kellene legyek.a szerep teljesen felcserelodott.o probal megfelelni nekem.mindennel jobban.jo,azert mert szeret.de mar idegesito.foz ram,ha kell,mos ram.aranyos,tenyleg.viszont donteskeptelen,es erzelmileg labilis.talan igy van ez jol,egy atlagos kapcsolatban.talan velem van a baj.de sokszor nem tudom kirugodni az ajton,hogy menjen sorozni a sracokkal.az a valasz,hogy nem hagy itt.viszont ha en akarok menni,muszaly velem jojjon,vagy elenged,de 5 percenkent hivogat:))
    el sem tudom kepzelni ezek utan,milyen lenne,ha mondjuk csajom lenne.oszinten,max jobban hisztizne,de az sem biztos:))
    szoval.megfelelesi kenyszer.de milyen aron? egy kitetovalt,jo felepitesu,25 eves ferfi,mert mar annak nevezheto,ennyire kicsavarna onmagat?csak mert szerelmes?
    en is szeretem,nem errol van szo.de mar lassan megfolyt a szeretetevel.ahogy csettintek,ugy szokik.
    kedves blogger.irtal mar a hisztis csajokrol,a feltekenysegrol,minden noi bajrol es nyugrol,amit a ferfiaknak el kell viselniuk.de arrol sosem,hogy mi a hasznalati utasitas egy csaj beallitottsagu pasihoz,vagy egy pasi beallitottsagu csajhoz 🙂
    kulonoskeppen nem is ez erdekel.csak onmagaban erdekelt vagyok e temakorben.furcsallom,hogy mennyire kibujnak az emberek onmagukbol,mennyire feladjak onmagukat a szerelem miatt.jelzem,lehet,hogy velem van a baj.de alighanem elegem van a sok “biztos,hogy jol vagy kincsem?”-jelzem,csak elgondolkodtam egy fel percre,vagy eppen csak bambultam.barmi.furcsa az elet.
    ja,es hozzaszolaskeppen,Kosziklanak:valamilyen szinten igazad van,tenyleg.ha neked ez mukodik,rendben is van a dolog.de ez nem valamifele recept,ami mindenkinel ugyanugy sul ki.en rengeteg baratot veszitettem el a paromert.foggal korommel kaparaszok utanuk,tobb-kevesebb sikerrel.es nem csak.ha egy emberrel eled le az eleted,ugy,hogy masokkal nem tartassz kapcsolatot,akkor egeszsegedre,felteve,ha neked megfelel.ha neked f.sza az,hogy az elozo eletedet feladd egy “jobb” remenyeben,csak hajra.de a regit akkor felejtsd el.ha peldaul en lennek a parod,s azt mondanad,nem mehetek ki egy fiuval egy kavera,ket labbal rugnalak ki a hazbol.nem serteskeppen,csak hogy tudd,vannak masmilyen emberek is.
    fetisa-nak pedig csak annyit,hogy eleg nagy gondban van, ha meg nem jott ra, mekkora allatok vagyunk valojaban mi, “nostenyek”. es ezzel szerintem nincs baj.ha nemlennenk, mar kihaltunk volna ezen csopp kis vilagbol.

    morwen

  5. P.Sz.

    :::morwen:::

    az, amit a pasidról mesélsz, egy bizonyos típusú személyiségzavarra utal. néhol “feeder”-ként emlegeti az ilyeneket a szaknyelv.
    bizonytalan, önbecsüléshiányos emberekről van szó, akik gyávák, ezért törődésnek és ragaszkodásnak álcázzák kontrollálni vágyásukat. kézben akarnak tartani mindent (főleg a párjukat), de ezt nem vállalják fel nyiltan (mert maguk is tudják, hogy gáz lenne).
    csak akkor van esélyük változni, ha helyrepakolják az önbecsülésüket, ha nem érzik magukat legbelül értéktelennek és haszontalannak. ahhoz le kell kűzdeniük a gátlásaikat és frusztrációikat. sajnos elég ritkán változnak, mert ezek a típusok vallják be maguknak a legnehezebben, hogy baj van velük.

    szóval… ha tényleg szereted, sok türelmet kívánok hozzá.

  6. kétkedően kérdező

    van-e fejlődés változás nélkül? mintha összakaccsintva teljes egyetértésben mindenkinek egyértelmű lenne, mi a változás és mi a fejlődés. talán sejtések mindenki fejében léteznek, hogy mi egyik, mi másik. de a kifejtéseket bölcsen elhallgatod.
    én úgy látom (és ezt kihangsúlyozom, hogy csak látszat!), az elmúlt egy év alatt (20123-2014 január között) mintha te is MEGVÁLTOZTÁL! hol van a régi “jólmegmondom”, kicsit dühöngő Puritán Szemét? vagy csak “felfejlődtél” egy olyan szintre, ahonnan már nem érzed szükségét a dühöngésnek?
    amúgy minden rendben veled?

Szólj hozzá!