matter over mind

2014 máj 07.Puritán

mindannyian állatok vagyunk.

pláne én.

ha valakit megkívánok, elkapom s megdugom.
ez ilyen. bele kell nyugodni.
te vagy az antilop, én a vad.
kitartó, makacs és éhes vagyok.
nem férfiasság-nőiesség kérdése, ösztöné. 
erős az ösztönöm. mert mediterrán a lelki alkatom.
erős az ösztönöd, mert menekülsz.
kiszimatoltad, hogy ebbe beledöglesz.
izzadva, zihálva, vergődve,
karmaimmal a lapockádban, tépőfogaimmal az ütőereden.
kicsit meghalsz, majd újjászületsz
egy antilopnál felsőbbrendűbb, kecsesebb állattá.
azután is ott leszek, hogy újra bekerítselek,
hogy újra megöljelek. csak egy kicsit.
addig születsz újjá, amíg magad is ragadozóvá válsz.
és akkor kígyók leszünk. 
összefonódva. 
egymás farkába harapva.
felemésztjük egymást. 
újjászületünk.
újra és újra. amíg istenekké nem válunk.
évezredek, civilizációk születése és kimúlása múlva gondtalan istenekként ébredünk egy vasárnap reggelen. nyújtózkodik a bazsalikom az ablakpárkányon, lefőzöm a kávét, elmész nyitott ajtóval pisilni amíg megvetem az ágyat. 
odakint a nagyvilágban vadásszák egymást az állatok, miközben mi ráérősen kávézunk a privát olümposzunkon – elnéző mosollyal gyönyörködve a halandók suta harcain a legyőzhetetlen Ösztönnel.
Oszd meg:

Szólj hozzá...

Szólj hozzá!