marhaságok, amiket kötelező elkövetni, s lehetőleg megismételni – jó sokszor

2011 jan 04.Puritán 1

1. miért van az, hogy az ember számára
a két legkívánatosabb típus,
akit kiszúr magának, az vagy
foglalt, vagy egyedülálló, aki az is akar maradni.
(vagy katolikus pap, vagy meleg … ha már közhelyeket osztok)

2. miért van az, hogy amint megtudjuk, 
hogy valakit érdeklünk, elveszítjük az érdeklődésünket,
de amíg bizonytalanok vagyunk, vagy biztosan tudjuk, 
hogy ránk se hederít, csorgatjuk utána a nyálunkat?!
3. az előbbihez szorosan kötődik, 
de néha más kontextusban fordul elő
(pl. stabil kapcsolatban):
“ha szeret, lesz*rom, ha nem szeret, mindent megteszek,
hogy megszeressen – azért, hogy utána tudjam lesz*rni”
mindig az kell, amit nem kaphatunk meg.
nem tudunk különbséget tenni az “akarom” és “szeretném” között.
az ami kell, az vajon ugyanaz-e, mint az, amire szükségünk van?
s mindez vajon mivel magyarázható?
talán hatalomvágy, státusz, erőviszonyok stb. (?)
keménynek kell lenni!
és magányosnak…
(a keménykedés mellékhatása)
Oszd meg:

Szólj hozzá te is...

  1. p. kiscsuri

    szerintem ha el tudjuk dönteni (nem kis energia-befektetés, idő, akarat, magány árán), hogy mi (számunkra és csakis számunkra, ezáltal személyre szabott standardot felállítva) a szükséges és elégséges, akkor ez nem áll fenn. el kell dönteni, hogy mi a jobb: egyenesebb (mindig csak egyenesebb, nincs egy abszolútum) gerinc, nyugodt, békés álom, és magány, meg, leginkább sóvárgás, avagy megalkuvás (igen, ez pejoratív kicsengésű (számomra, nem mint a kompromisszum), konvenciók érvényesítése, sémák javarészt szűrés nélküli használata és az előbbvagyutóbb szemünk elől lehulló lepel, a boldogságunk valóságos és igazi állapotával kapcsolatban.
    🙂

Szólj hozzá!