kinek a “dolga” az erekció? (2. rész)

máj 04.Puritán 1

kilenc éve volt egy bejegyzésem arról, hogy a férfi nemi szervnek bizony saját egyénisége van. arról, hogy néha nem ért egyet a gazdájával, néha más véleményen van. persze anno viccelődtem. most is szoktam hasonló poénokat elsütni. viszont viccen túl a valóság az, hogy akármennyire függetlenítené az ember poénból a nemi szervet a gazdától, az erekciós probléma egy valós dolog, nem vicces, gyakoribb, mint gondolnánk, igenis fiataloknál is előfordul, és nagyon csúnyán el tud bánni a férfi pszichéjével. főleg azért, mert sok esetben nem világos, hogy mi az oka.

a kevésbé rejtélyes változatok közé tartozik az, hogy vannak pasik, akiknek leáll az óvszertől. viszont annak is pszichológiai háttere van. ahogyan a legtöbb erekciós gondnak. a másik gyakori eset, amikor bizonyos szerek kavarnak be (antidepresszánsok, szteroidok stb). az sem a túlagyalós kategóriába tartozik. de legalább tudja az ember, hogy mitől van…

az igazán szar az, amikor fogalmad nincs, hogy mi történik, miért nem áll. és akkor elkezd az ember zuhanni. a kérdések felső köréből levisz az örvény az önvádba, szégyenbe, egyre lennebb az önbecsülés csorbulásába, teljes elbizonytalanodásba, s valahol a fenekén ott van már az, amikor inkább nem is próbálkozol, nehogy csak mégszarabb legyen.

az sem segít, hogy nem sok csaj tudja mit kell olyankor csinálni. hallottam horrorsztorit, olyan esetről, amikor a kiscsaj (mert nem nő az, aki ilyet csinál) beszólt, hogy “na mi van? impotens vagy?”. ez a megjegyzés annyi szögből katasztrófa, hogy bele se akarok menni. amit a Nő(!)nek tennie kell, az az, hogy nem néz le, nem kezdi el erőltetni, megpróbálni kézzel vagy szájjal felállítani (csakis akkor, ha a stimulusz hiánya miatt áll le, de akkor meg nem erekciós gond, hanem “unalmas, passzív p*csa” esete áll fenn). ezt pedig azért, mert abban a pillanatban a pasinak teli van a feje, gondolkodik, pánikol, s a gondolkodás az erekció legnagyobb ellensége. nem szabad semmit kérdezni, mert az még több kérdést és gondolkodást generál. ha megszólal a nő, csakis gyengéden, de határozottan. olyat sem szabad mondani, hogy “lazíts”, mert az kb annyit ér, mint az, ha azt mondod egy magán kívül ordító, dühös embernek, hogy “nyugodj le”. csak rosszabb lesz. ehelyett inkább el kell terelni a figyelmét. a saját gondolatairól, s mindenképp  farkáról. főleg, ha egyértelműen látszik, hogy igyekszik felállítani. ha magához nyúl kétségbeesett próbálkozásképp, meg kell fogni a kezét, finoman el kell venni onnan és rátenni egy mellre vagy tomporra mosolyogva, s max annyit mondani kacéran, hogy “velem foglalkozz, ne magaddal. veled majd én”. meg lehet kérni, hogy masszírozzon. az egy feladat, ami majd eltereli a figyelmét önmagáról, s miközben simogatja a női testet (mert abban a pillanatban az a teljesítendő feladat, amit lelkiismeretesen csinál), nagy eséllyel fel fog állni neki úgy, hogy észre sem veszi. a lényeg mindenképp a figyelem irányítása, meg az, hogy érezze, nem a világ vége, nem is annyira releváns az a merevedés, mert csomó minden más kellemes dolgot lehet még meztelenül művelni.

van amúgy egy érdekes típus: a madonna komplexusos pasi. ritka faj, de akad pár. az az a fajta, aki ha túl szerelmes, nem tudja “bemocskolni” szerelme tárgyát azzal, hogy megb*ssza. ezzel az idealista típussal nehéz egy kicsit, mert ha ráerőlteti az ember lánya, hogy szexuális lény-ként lássa, akkor akár ki is szerethet belőle. lassan kell becserkészni finom, nőies kacérkodásokkal, s mindig csak egy picit emelni a téten, hogy ne érje sokk, s tudjon észrevétlenül belemélyedni a hőn szeretett hölgy erotikus aurájába.

a másik – sokkal gyakoribb – érzelmi alapon működő típus az, aki kb fordítottja az előzőnek: ő csak olyannal képes lefeküdni, akit tényleg szeret. nem b*szik, csak szeretkezik. egyszerűen nem áll fel neki, ha nem érdekli a csaj. és ez nem annyira rossz. csak néha lefrusztrálja, hogy ki sem tudja próbálni, milyen lehet egy jelentéktelen egyéjszakás kaland. ennél a típusnál nem erekciós problémáról van szó, ha nem áll fel akárkire, hanem egészséges érzelmi világról.

persze van a klasszikus fáradtság/részegség eset, de az nem számít igazán erekciós problémának. azt könnyű elkerülni, ha a férfi ismeri a testét, s tudja, hogy mikor mire számítson. viszont gyakran megesik, hogy hosszabb távon traumatizálódik a srác, ha egyszer – még tapasztalatlan korában – előfordult, és túl nagy jelentőséget tulajdonított neki, vagy rossz volt a partner reakciója.

javaslat hímeknek: ha gyakran fordul elő, keresd meg az okát, forrását. tedd fel magadnak a kérdést, hogy melyik volt az első alkalom, amikor megesett, s mi okozhatta. ritkán van fiziológiai oka. szinte mindig lelki. a fiziológiai okok közé olyasmik sorolhatók, mint: sérülés, bizonyos nemi betegségek, különböző szerek használata, fáradtság, stressz (!), komoly alkoholfogyasztás és cigizés. ha ezek mind ki vannak zárva, a fejedben van a gát.

javaslat nőstényeknek: ha ilyen helyzettel/partnerrel találkozol, légy kegyes, kedves és türelmes. ha biztos vagy benne, hogy belefér, esetleg később rákérdezhetsz, hogy akar-e beszélni róla, van-e ötlete, hogy mitől van, van-e valami, amit tehetsz, amitől jobb lenne neki. de legyél nagyon tapintatos. és ezt semmiképp ne meztelenül, közvetlenül az eset után. nagyon lényeges, hogy felöltözve, ülve beszélgessetek róla, hogy ne asszociálja majd később a témát a meztelenséggel vagy vízszintes pozícióval, mert az csak súlyosbíthat a helyzeten.

Oszd meg:

Szólj hozzá te is...

  1. Liz

    (heart) Nagyon díjazom ezt a sex-ed+ vonalat a blogon. Hiánypótló. Csinálhatnál egy book-review-t vagy hasonlót gyerekeknek, tiniknek szóló szexuális felvilágosító könyvekről, kiadványokról. (Mer’ az embernek egyszercsak, talán lesz gyereke. Vagy van unokaöccse, huga.)

Szólj hozzá!