incesztus – határeset

2015 jan 09.Puritán 3

ha egy nő dohányzik, négy százalék az esélye annak,

hogy majd valamilyen genetikai betegséggel

nyomorított gyereket hoz a világra.

ha a második unokatestvérével nemz gyereket,

ennek az esélye öt százalék.

kb egy éve lehetett, hogy az unokatestvéremmel (második…) elmentünk bulizni.

olyan csúnyán megereszkedtünk, hogy nála ébredtünk meg, s nem emlékeztünk, hogyan.

félrészegen feküdtünk az hatalmas ágyában a sötétben, s beszélgetni kezdtünk.

mély dolgokról. az életről. szerelemről. kapcsolatokról. szexről.

egy idő után már csak szexről. elkezdtem mesélni neki.

orgiákról. puncikról. érdekesebb tapasztalataimról.

addig meséltem, hogy egyszer csak azon kaptam magam, hogy…

hát magamon kaptam. csókolóztunk. eleinte vihogtunk nagyokat,

hogy mennyire fura az, hogy ugyanabban a szép szájában akkor jártam,

amikor ő kettő volt, én meg hat, és egy meleg nyári délutánon

a családi ház mögött gyümölccsel etettem a kertben.

elhalkult a nevetés. párás zihálásba ment át. ágynyikorgásba. nyőgésbe.

utána ültünk meztelenül a nappaliban. a behúzott sötétítőkön átszűrődő félhomályban cigiztünk

csendben egymást figyelve. lopva. próbáltunk rájönni – már kijózanodva, de másnaposan -,

hogy kb mekkora hülyeséget követhettünk el. nem beszéltünk. csak figyeltünk csendben.

csendkirályt játszottunk. az veszít, aki előbb szólal meg.

ő veszített. “na? wie geht’s?” (német az anyanyelve)

kérdezte kissé parodizálva a helyzetet. következett egy fura beszélgetés, ami arról szólt, hogy

kölcsönösen nyugtatgattuk egymást, hogy ez az egész

nem jelent semmit, nincs semmi baj, minden rendben.

*****

anyumnál kávéztam egyik délelőtt. mondom neki:

– teh… tudod, van az az unokatestvéred, [női név], a német modell,

akivel legjobb barátnők voltatok, mielőtt férjhez ment…

– igen, és?

– tudod, van neki a kissebbik fia, [név], aki most itt jár egyetemre

– igen, a kis zseni kékszemű szépfiú. mi van vele? szoktatok találkozni?

– igen. és nem csak annyi.

– ?

– kifejezetten jó az ágyban. nagyon.

(félig hunyorítottam. számítottam valami megrökönyödésre,

vagy fene tudja, de arra nem, ami következett)

– hm. érthető. az anyja is az volt. (kaján vigyor. kacsintás.)

[ilyenkor értem meg, mire szokta érteni anyum, amikor

azt mondja, hozzá képest egy konzervatív szent vagyok]

*****

öt hónapon keresztül minden rendben is volt. a legnagyobb rendben.

belenyugodtunk, hogy nem tudjuk abbahagyni. tudtuk, hogy valaminek történnie kell ahhoz,

hogy megálljunk. történt is. egymásba szerettünk. kegyetlenül. nagyon. csúnyán.

ő birtokló volt, én hiperérzékeny. ő ordított, én sírtam. amikor beteg volt, ápoltam.

titkoltuk az egészet. jártunk ki bulizni/inni a közös barátainkkal. az ő barátai flörtöltek velem.

ő nézte és szenvedett, de nem tudott semmit tenni, mert ha tett volna, kiderül.

minden buli/ivászat után, amikor hazaértünk dühöngött. bulik alatt bánatában leitta magát.

kiengeszteltem, szeretkeztünk. másnap megint kimentünk a többiekkel és feltettük a maszkokat.

újabb cirkusz. sírás. ordítás. nyőgés. zihálás. párás ablakok. üres whiskey-s üvegek. hányás.

szeretkezés. bőrfoltelen. hideg padlókövön a konyhában. buli. dühöngés. sírás. ordítás. titok.

nyikorgó ágy. hónapokon át. házibulik. cirkusz. kiengesztelés. asztalon. széken. mosógépen.

szerettem. mutattam. látta. imádott. éreztem. nem mondta. mutatta. görcs. veszekedés. sírás.

vége.

fél éve nem találkoztunk. az utolsó dolog, amit mondtunk egymásnak:

“félek, hogy tönkretettél egy életre, mert

soha senkivel nem lesz többé ennyire jó a szeretkezés”

 

nem is volt. még mindig nem tudom elképzelni, hogy lesz.

két bejegyzés is íródott róla anno:

a papucs – másképp

játszótársak

Oszd meg:

3 hozzászólás

  1. A.

    Megfogott az ahogyan közölsz. Le az összes kalapokkal. Egyy hétvége alatt elolvastam az összes bejegyzésed :))
    Egy valamit itt viszont nem értek…annyi minden volt már veled, benned, körülötted…akkor miért számít az, hogy unokatestvér? Miért kell titkolni?…és főleg elengedni…tudom h ez a bejegyzés csak egy aprocska részlet a nagy kozmoszból, és tolakodni meg sértegetni sem akarlak…egyszerűen ez felmerült bennem, és megírtam

    • Puritán Szemét

      sose mondtam, hogy én akartam vagy gondoltam így.
      ez az ő kívánsága/görcse volt. ő akarta titokban tartani.
      engem nagyon nem hatott (volna) meg, hogy ki mit gondol,
      sőt, sokáig bántott is a dolog, aztán azért engedtem el,
      mert ugye kettőn múlik; nem elég az, ha csak az egyik fél vakmerő;
      nem rángathatja magával a másikat erőszakkal.

      úgyhogy teljesen akkurátusan lőtted be a pszichoprofilom 🙂
      köszönöm szépen a kedves visszajelzést.
      mindig jól jön a vonal másik végéről is hangot hallani,
      különben olyan, mintha magamban beszélnék, mint egy eszelős 🙂

Szólj hozzá!