ismétlem: nincs igazi. vagy van…?

2015 Sze 30.Puritán

ismered Pál Feri atyát? én nagyon csípem a stílusát. értelmesen, egyszerűen, pragmatikusan de érzékenyen közelíti meg a párkapcsolatok témáját***. [olvastam már könyvét is. egyszerű s nagyszerű; ajánlom: pl. A függőségtől az intimitásig]

ez az előadása is lényegretörő: itt olvashatod a cikket
ezt bontja ki benne:
“Az európai kultúrában az emberek azzal akarnak élni, akit szeretnek,
a világ más tájain viszont szeretik, akivel élnek”

miközben olvastam, egyetértően bólogattam magamban, s félig poénból, félig komolyan elképzeltem, milyen lenne olyan valakihez alkalmazkodni, olyan valakit megszeretni, akit amúgy eszembe sem jutna.
aztán rájöttem, ezen semmi értelme gondolkodni (max empátiagyakorlatképp), hisz olyan helyen élünk, ahol nulla az esélye annak, hogy ne az én döntésem legyen, kivel akarok lenni – ami azt jelentené, valamilyen mértékben csak megfelelne az alapcsomag, amit választok egy emberben.
na de mivel tudnánk elérni azt, hogy amikor kiszeretünk belőle, azt ne a démonizálás szintjéig, ahogy ez olyan gyakran megtörténik, amikor lejár a szerelem vegyi anyagainak szavatossági ideje, s megsavanyodik a szádban a csókja íze, amit az elején annyira édesnek tartottál, hogy legszívesebben a szájába költöztél volna?

eddig mindig tisztában voltam azzal, amikor elérkezett a “most múlik el” állapot. éreztem, ahogy elhagyja a testemet a “szerelem”. felébredek egy álomból, ami bár szépen kezdődött, a vége a jól ismert zuhanás a tehetlenség és pánik végtelen sok emeletű lépcsőházának végtelen csigalépcsőjének a közepében – minden ezredmásdpercben számítva a becsapódásra. így riad fel néha az ember álmából zakatoló szívvel, hidegverítékben elázva… csak hát a nap közepén. a kapcsolat végén.
tudod mi a csigalépcső? félreértések sorozata. a sértett önérzet orsója, ami megszúrja csipkerózsika ujját. az “azt hittem, hogy te azt hitted, hogy én azt hiszem”. minden egyes alkalom, amikor dacból cselekszel, játszmázol, visszaélsz csak egy újabb lépcsőfok, a lépcsőkorlát pedig a ketreced, nem kapaszkodód.
valami történik, és a figyelem átkapcsol ignorálásba, a nyitottság és kíváncsiság elzárkózásba és a kommunikáció szabotálásába. néha már vissza sem emlékszik az ember arra, hogy mivel kezdődött, hol csúsztak el a dolgok, mikor vált a számunkra kedves személy egy irritáló senkivé, akitől igyekszünk megszabadulni. olyan sérelmekre hivatkozunk, amiknek legtöbbször a saját félelmeink a forrásai, átruházzuk a másikra a saját hibáinkat, amiket önmagunkban képtelenek vagyunk elfogadni és kezelni, s a partnert projekciós felületnek használjuk; mint egy fekete táblára, ráírunk mindent, amit utálunk magunkban, majd pálcával csapkodjuk, mutogatunk rá.

a végtelenségig képes vagyok ismételni azt, hogy amikor szeretsz valakit, tulajdonképpen azt szereted, akivé válsz mellette, s ezáltal őt – mert jobb emberré válsz a hatására. csakhogy az rajtad is múlik. nem az ő felelőssége kihozni belőled a legjobbat. gyakran összejön ez magától is, de nem szabad senkitől elvárni, hisz az elvárások rozsdás kupacából semmi jót nem lehet építeni.

úgyhogy nem, nincs igazi. szinte bárki lehet az “igazi”, amikor te igazivá válsz önmagad számára, félreteszed az egód, megvizsgálod a sérelmeidet, és elkezded szeretettel, gyengéden, de hatékonyan javítani és gyógyítani magad. nincs ember, akinek ne lennének sérelmei, “sebei”. attól vagy fasza, ha kezeled, nem attól, ha betekered egy mocskos ronggyal, hogy ne lássa senki. befertőződik. s ha a seb analógiánál maradunk: van olyan, hogy elérhető helyen van a sebed, és ki tudod pucolni te magad (viszont ha elérhető helyen van, el is tudod kaparni, amit persze nem kéne, akármennyire viszket), de olyan sebek is vannak, amikhez nem férsz hozzá, valaki más kell gondoskodjon róluk, amíg meggyógyulnak. ahhoz pedig bizalom kell. az meg nem lesz, ha magadban sem bízol. ördögi kör ez, persze… meg nyálas. tudom. attól még komolyan gondolom.

 

*** akinek bejön Pál Feri, s megnézné előadását élőben, október huszonnyolcadikán Marosvásárhelyen lesz

Oszd meg:

Szólj hozzá...

Szólj hozzá!