hedonizmus a köbön

2010 Sze 17.Puritán 22
így nézett ki a tegnap este:
  • Bulgakov – társasággal – szeszelés
  • Janis – nővel – függőleges szexelés (gyengébbek kedvéért: tánc)
  • Janis – két pasi, akiket haza akartunk hozni – szándék: gruppen
    • jöttek is szíves örömest
    • hazaértünk – négyen (a lány, akivel mentem + a 2 tag)
    • bealudtam – egyedül
    • nem lett semmi orgia, elküldtem őket
következtetések:
  • már bulizni is unok, nem hat meg az orgia gondolata sem. sőt.
  • túl sok vizet használok, amíg Afrikában az emberek halnak szomjan 
    • többet kell mossak: tele van a szennyes kátrányszagú rongyokkal 
    • minden nap hajat kell mosnom, hogy lejöjjön róla a fertelmes kocsmaszag
    • amikor az ember enyhén (vagy dúrván) másnapos, több vizet iszik (tudom…hülyeség)
  • feje tetejére állítottam a biológiai órámat. lefekvés: 08:00, ébredés: 16:00.
  • már nagyon utálok minden folyadékot, aminek alkoholtartalma van
    • ezért kezdtem tegnap almalével az estét a Bulgakovban
    • ha a piacon sétálok, és szőlőt látok, ez a gondolatmenet: 
      • szőlő – bor – alkohol – buli – fujj! – azért mégis borzasztó azért ne enni szőlőt, mert az is a hedonista életvitelemre emlékeztet… amitől már lassan hányingerem van
  • lassan már tényleg úgy bánok a férfiakkal, mint egy darab nyers hússal:
    • egyik lokálban észrevettem, hogy bejövök a pincérnek, hát berántottam a mosdóba, lesmároltam s otthagytam. utána meg még én néztem csúnyán következő alkalommal, hogy “mi a f***t nézel vazzeg?!”
    • egy buliban, miközben nyalakodtam valakivel, a hátam mögött belemarkoltam a hátsójába egy olyan srácnak, aki valaki mással smárolt. érdekes helyzet volt… mindketten mással csókolóztunk, s közben sunyiban egymás fenekét markolásztuk.
    • még mielőtt bárki is érezhetne valamit irántam, közlöm vele, hogy felejtse el, csak dugni fogunk, s utána gyorsan tűnjön el, ha nem akarja, hogy lefeküdni is unjak vele.
    • mostanában már szokásom megmondani X-nek, hogy Y-al jobb, vagy nagyob a farka, csak azért, mert szeretem látni a képükön a lealázottságot.
    • az egyik srácnak megmondtam, hogy legyen olyan kedves és kussoljon, mert rengeteg marhaságot beszél, inkább dugjunk, s utána menjen haza. szót fogadott. ha nem, úgyis betömtem volna a száját a bugyimmal. túl jó pasi volt ahhoz, hogy csak úgy elküldjem.
    • lényeg az, hogy lementem nagyon agresszívan kegyetlenbe. megérdemelném, hogy jó becsületesen megszerelmesedjek, mert ennél csak azt utálom jobban.
na de lassan indulnom kell.
megyek bulizni… 😀
Oszd meg:

22 hozzászólás

  1. Dénes Andris/Andrew

    Hehe! Megérdemeljük az ilyen bánást? igen. Ő megérdemli? igen.
    Na, de hol maradnak az őszinte és nyitott emberi kapcsolatok? Miért vagyunk frusztráltak s menekülünk tőlük?

  2. Anonymous

    sajnos ugyan ilyen az eletvitelem.de majd egyetem utan ha dolgoznom kell, picit leszokok rola.teged mi vehet ki ebbol a vilagbol?

  3. p.sz.

    :::D.A.:::
    András. Nem léteznek őszinte és nyitott emberi kapcsolatok. Csak érdekek vannak. Csak EGO van. Meg naívitás, és az emberbe belekódolt “társas lény” című elb*szott program, ami már nagyon régen volt frissítve, s ebben a században már alig van ember, akinél normálisan futna.
    Aki ezt nem látta még be, az frusztrált. Azok, akik igen, nem menekülnek előle, csak simán lesz*rják.
    Elnézést az enyhén trágár nyelvezetért, de így a legkönnyebb megértetni… 🙂

  4. p.sz.

    :::névtelen:::
    a szándék. a döntés. az akarat.
    abbahagyom s kész. attól ember az ember, hogy pórázon tudja tartani az ösztöneit.
    de való igaz, hogy nem árt, ha van motíváció. de az lehet az is, hogy “ez nekem már nem jó, nem csinálom többet”. elvégre az a legigazabb, amikor magadért teszel valamit.

  5. Dénes Andris/Andrew

    Dehogy nem léteznek őszinte és nyitott emberi kapcsolatok. Még mindig akad ember, aki őszinte és olyan is, aki adakozó, de minden ember magáért teszi, amit tesz. Az őszinte ember egojának arra van szüksége, hogy igazat mondjon, az adakozónak meg arra, hogy adjon. Ezek pont olyan ego szükségletek, mint a hatalomvágy és szeretetvágy, csak kevésbé gyakoriak – a társadalom c. elb*szott program gyomírtja őket.
    Belekódolt “társas lény”… légy komoly! Ha jobban belegondolsz, te is tudod, hogy az emberi természet a remete és a társas lény, a kutya és a macska között lévő teljes palettát betölti. Akkor meg hogy lehet mindenki “bekódolva”?
    Szerintem inkább az frusztrált, akinek szüksége van valamire s nem találja. Ha meg nem is tudja, hogy mi az, amire szüksége van, netán éppen az ellentétét keresi, annál frusztráltabb.
    Megeshet, hogy tévedjek. Én nem tudok semmit.

  6. Vera Linn

    🙂 már rég csalódtam utoljára a megérzéseimben. most megtörtént. úgy képzeltelek el, mint aki még hiszel az emberi értékekben, “őszinte és nyitott emberi kapcsolatok”-ban. most zavarban vagyok.

  7. nora

    En valamelyik nap epp azon gondolkoztam, hogy mennyire “megkovultem”. Hogyha valamiert szarul kene erezzem magam, nem erzek semmit, ha lelkiismeretfurdalasom kene legyen, nincs….soot.Mar a szavak is uresnek tunnek, ignoralok mindent es mindenkit rajtam kivul es semmi sem erdekel. Inkabb rateszek az egeszre meg egy lapattal es kockaztatok egy megnagyobbat…hatha nem kapnak el. De kerdes, hogy a kimeritesen kivul mi a jo benne? Es hova vezet? Mi lesz belolem?

  8. p.sz.

    >>>Andris<<<
    “Még mindig akad ember, aki őszinte és olyan is, aki adakozó … Az őszinte ember egojának arra van szüksége, hogy igazat mondjon, az adakozónak meg arra, hogy adjon”
    az én értékrendem szerint csak egy kicsit van elcsúszva ez a gondolatmenet: az adakozó magáért ad, mert neki az okoz örömet, ha adhat. attól még róla szól az egész; ja és attól még adhat őszintén. igazából az adakozó a legegoistább, mert olyan tökéletes és feddhetetlen módszert talált ki arra, hogy jobbnak érezze magát, ami minden énközpontúság ellenére morálisan is állja a helyét. az a kevés ember, aki nem maga miatt adakozik, az pusztán egy olyan ritka típusú frusztrált egyén, akiben a frusztrációk valamilyen -külső szemlélő számára- pozitív formában csapódnak le; például nem elég vakmerő ahhoz, hogy gonosz legyen másokkal, pusztán azért, mert frusztrál. magyarán, a nem énközpontú adakozó, az egy gyáva, külső kontrollos frusztrált ember.

    ami meg az őszinte embert illeti: olyan nincs… a szó szótári értelmében. ha az “őszinte ember” -a te megfogalmazásod, s az én olvasatom szerint- az, akinek szüksége van arra, hogy igazat mondjon, akkor az is nagyjából ugyanazon mozgatórugók szerint működik, mint az adakozó, csak ő éppen belső kontrollos, nem másokra alapoz. saját magában keresi a megmutatnivaló értéket, nem másokra projektálja.

    ha “az frusztrált, akinek szüksége van valamire s nem találja”, akkor mindenki frusztrált, igazad van. pont tegnap gondolkodtam ezen, s ugyanerre a következtetésre jutottam. szó szerint. úgyhogy ezt most nem próbálom céfolni, csak a polemizálgatás kedvéért, mert hernyóság lenne 🙂

  9. p.sz.

    >>>Vera Linn<<<

    ne aggódj, sunyiban még mindig hiszek, de ne mondd el senkinek.
    csak néha már magam ellen is fellázadok, mert kezd gyanús lenni, hogy az egyetlen idealista vagyok a világon. ez persze marhaság, de akkor meg miért nem találkozom hasonló emberekkel?! matematikailag elég rosszak az esélyeim…
    arról nem is beszélve, hogy minél többet gondolkodom, annál jobban elcsúszik a szinkron az agyam s a szívem között (?!). az “azt gondolom, hogy ez a világ egy nagy fertő” és az “azt érzem, hogy mindenkiben ott van a jó, csak idővel a felnőtté válás folyamata elfakítja a lelki szépség csillogó éleit” már nem ugyanazon a síkon mozognak.
    de még nem adtam fel. hiszek. csak egyre jobban titkolom.

  10. p.sz.

    >>>Nora<<<

    been there… ez a kiégés.
    gyorsan keress valamit, amit szeretsz. merülj el valami kellemesben. kezdd el figyelni a szépet. keresd. menj el kávézni a városba egyedül reggel nyolckor, s olvass újságot, vagy csak figyeld a saját csendedet; ne hallgass zenét egyáltalán legalább egy-két hétig: figyeld a saját csendedet; ülj be egy üres templomba, támaszd a fejedet a padra, és aludj egy fél órát… csinálj olyan dolgokat, amik kívülről depisnek tűnhetnek, de igazából a belső harmóniádat és boldogságodat találod meg vele, ha elkezdesz örvendeni magadnak. s akkor tudod, hogy “meggyógyultál”, amikor megébredsz reggel és legalább olyan intenzíven örvendesz meg magadnak, mint egyébként egy régen látott kedves barátnak.
    csinálj olyan dolgokat, amiket addig nem…
    a legfontosabb, hogy mértékkel. “a mérték az érték”. mert ha túl hírtelen habzsolod a jót is, az is megfekszi a … lelkedet 🙂

    ez az én receptem. remélem, találtál benne valami hasznosat. 🙂

  11. Dénes Andris/Andrew

    Tegnap kicsit elkalandoztam az öszinte kapcsolat kérdésénél. Gondolatmenetemet nem az elején kezdtem, nem ott, hogy mi is az őszinte kapcsolat. Ezen most gondolkoztam el.
    Én az őszinte kapcsolat alatt azt értem, amelyben mindkét fél úgymond kívülről-belülről ismeri társát és úgy fogadja el, ahogy van. Ennek három alapfeltétele van:
    – elég önbizalom ahhoz, hogy x megnyíljon y előtt és fordítva,
    – elég önbizalom ahhoz, hogy x és y őszintén nézzen a tükörbe, a párjára és kapocsolatára és
    – minden szempontból találjon a két személy.
    Persze ilyen kapcsolat nem létezik, ez utópia, akárcsak a jó, a fehér fogalma. Ettől még lehet ebbe az irányba tartani. Biztos te is láttál idős házaspárt, amelyik kézenfogva megy az utcán és még mindig teljesen szerelmeseknek tűnnek. Nekem ez az őszinte kapcsolat és szerintem ugyanolyan mértékben létezik, mint a jó vagy a szép fogalma.

  12. p.sz.

    hát tényleg utópia, úgyhogy nem is “kötök bele”, mert túl sokat kéne fölöslegesen írnom, hisz valószínüleg te is tisztában vagy az ellenérvekkel.
    ami az én értelmezésem szerint “őszinte kapcsolat”:
    -x és y belátja, hogy nem létezik az a típusú őszinte kapcsolat, amit te körülírtál 🙂
    -a (nézet)különbségeket, felmerülő problémákat felnőttek módjára kezelik, aminek alapvető feltétele, hogy mindkét félben meglegyen a szándék a konflikusok kezelésére -csak semmi struccpolitika, hiszti, vagy “csendben frusztrálódik, aztán robban” játék.
    -az őszinteség ne azt jelentse, hogy “nem hazudunk”, hanem azt, hogy “nem követünk el semmi olyat, ami miatt aztán hazudnunk kéne (vagy őszinteségünkkel bántani)”

    ami az idős házaspárokat illeti: iiiigen 🙂 nagyon aranyosak.
    ahhoz viszont már nem csak a fentiek kellenek, hanem mellé még évtízedeken át tartó barátság, szeretet, tisztelet, törődés, figyelmesség stb., ami nem is tudom, hogy létezik-e még… így egyben ez az “antik karakter-turmix” olyan intenzitásban, hogy egy totyogó, mosolygó házapár legyen az eredmény. nagyon remélem, hogy igen…

  13. p.sz.

    Kedves Névtelen,

    amennyiben Andrist (vagy bárki mást) akarod szívatni, semmi kifogásom ellene, ha:

    1.) elegánsan teszed
    2.) indokolt és megalapozott
    3.) nem névtelenül csinálod (ha te tudod az ő nevét, hadd tudja ő is a támadójáét. ez így igazságos, nem?)

    A fenti próbálkozásod formájában csak infantilis hadonászásnak hatna, s ígérem röhögni fogunk, de valószínüleg nem Andrison…
    Ez rajtam kívül mindenkire érvényes (rám azért nem, mert én zsarnok vagyok, és az szexi. ja és mert enyém a blog.)
    Megegyeztünk? 🙂

  14. Vera Linn

    “Kedves” névtelen, ez baromság volt.
    p.sz. Szóval nálad is épül a fal. Csendben de biztosan. Az a legszomorúbb, hogy a legtöbb ember, aki éppen hisz, az olyan falat húz maga köré, hogy hiába is találkozunk.
    Az egós dologgal egyetértünk. Valamikor licista koromban kinevettek ezért az elgondolásomért, meg elítéltek … de nem bírom másként látni, minthogy mindenki mindent elsősorban magáért. Szerencse a társadalomnak, ha a magáért és a társadalomért véletlenül épp fedik egymást, de azontúl semmi.

  15. Lajos

    szánalmas egy pasas.

    (“az egyik srácnak megmondtam, hogy legyen olyan kedves és kussoljon, mert rengeteg marhaságot beszél, inkább dugjunk, s utána menjen haza. szót fogadott.)

  16. Anonymous

    Jó ideje nem jártam itt.
    Mi történt veled? Legutóbb elég biztosan haladtál valami stabil felé a magánéletedben.

    Lóri

  17. Tibi

    hat igen, kocka vagy valahol….
    kiabrandito amit leirtal…
    elj a manak…
    amig meg nem unod…

    mindent kiprobalni => mindent megunni? ez olyan atlagos…
    atlagos vagy?
    (Korusban:”MI MIND EGYENISEGEK VAGYUNK!”)

    a pasik is lehet csak “jo husnak” tartanak…

    nem utolso sorban, andras van meg mit tanuljon…

    de, apropo…

    nincsenek oszinte emberek?!…
    hat, nem nagyon…
    kivulrol vajon milyennek tunhetsz masoknak???(nem ismerlek)

  18. p.sz.

    :::Vera Linn:::
    pont az ilyen falak miatt mindig jobban érdekelnek azok az emberek, akik gyanúsan hallgatnak. nekik többnyire sokkal több a mondanivalójuk, s emellett bölcsek is, hisz tudják: hallgatni arany.

    :::Lajos:::
    ó igen. az. szánalmas. de nem is azért, mert az önérzete a béka segge alatt van, hanem mert vagy nem tud róla, vagy nem érdekli.

    :::Lóri:::
    a biztonság(érzet) pusztán illúzió.

    :::Tibi:::
    csak szépen sorban:
    -a “Carpe diem” egy nagy gusztustalan marhaság, amit kifogásnak használnak azok, akik nem találják az egyensúlyt a vágyaik és kötelességeik között.
    -unatkozni csak a hülyék szoktak, megunni dolgokat csak az okosak -kb. (tulajdonképpen nem megunják, hanem továbblépnek és kész, de a többieknek el kell magyarázni valahogy: a legegyszerübb az “unom”, pedig ennél sokkal komplexebb.)
    -az “átlagos vagy?” kérdésedre a válasz: nem érdekel. egyébként meg nem vagyok az; de ismétlem: teljesen irreleváns, hogy valaki átlagos-e vagy sem.
    ez egy nagyon párhuzamos kérdés, ami csak akkor érdekes, ha egy átlagos embernek teszed fel, aztán meg sunyiban röhögsz azon, hogy tiltakozik és magyarázkodik.
    -“jó hús” – ez megint nagyon off topic, hogy engem minek tartanak a pasik, mert nem volt még példa arra, hogy valaki engem szedjen fel. többnyire nem jön senki közelebb, mert nagyon “leharapom a fejed, péppé rágom, s beleköpöm a garatodba” viselkedésem van azokkal, akik próbálkoznak.
    -kívülről nyersnek, ridegnek, arrogánsnak és távolságtartónak tűnök. amikor jó a kedvem, infantilisnak, jóindulatúnak, naívnak és törékenynek. belül – nem sokkal különb.

  19. Dénes Andris/Andrew

    Tibi, én egy véleményt írtam. Naívnak hangzik, mert őszinte, kissé gyerekesen tiszta gondolat. Mindenkiben vannak ilyen gondolatok, csak általában menekülünk tőlük, félünk, hogy kiröhögnek, gyereknek, impotensnek vagy b*szatlannak néznek. Tökéletes példa erre Anonymus reakciója. Ez azért van, mert lusták vagyunk gondolkozni és majdnem mindig az első, legszembeeső tényről ítéljük meg az embert. Felületesek vagyunk.
    Én nem félek a “naív” gondolatoktól, sőt: sokkal jobban szeretem ezeket a gondolataimat, mint az elemző és a másokat kiszámító gondolataimat, ellenben az is én vagyok.

  20. Anonymous

    Azt hiszem, hogy most mar kezdem erteni, mirol beszelsz. Foleg ha az ember lanya, mellesleg a bejegyzesed egyik szereploje, a konyhaban olvassa az irasodat. Zug a huto, kint csend, raadasul sotet… Ma elvettem egy lany szuzesseget. Verzett.

Szólj hozzá!