jobb horog vs. simogatás

2015 máj 18.Puritán, Szemét

reason

(FIGYELMEZTETÉS: naturalista, kegyetlen, embertelen képek következnek)

kb ötévente egyszer van filmszakadós ivászatom. teljesítettem a következő ötéves tervet.
filmrészletek: iszunk a kocsmában. iszunk a klubban hajnali órában. shot. sör. shot. sör. shot. shottt. shoerr. valami francia pasikkal beszélgetek. tánc. shot. víz. a társaságom elmegy. én nem akarok. víz. valami brazillal táncolok. kiderül, hogy elég atmoszféra van bennem ahhoz, hogy portugálul kommunikáljak (pedig 13 éve nem használtam a nyelvet). következő képkocka már a nonstop kocsmában. kényelmes fotelbe besüppedve kávét szürcsölök. balra nézek: brazil. körbenézek: a környéken senki. leteszem a kávét. lennebb csúszok, kigombolom a nadrágom, kicsit lennebb húzom, megfogom a brazil fejét, a hajától fogva megragadom a fejét s lenyomom az asztal alá. nyal, kifejezetten jól. megunom, felhúzom a hajától, begombolom a nadrágom. elmegyek a mosdóba. pisilek, hányok, arcot mosok hideg vízzel. visszamegyek. mondom, megyünk. megyünk. filmszakadás. következő képkocka: az ágyamban vagyok a brazilon. baszom, mint egy kis szajhát. egyszer csak arra eszmélek, hogy lebaszok neki egy becsületes jobb horgot, mert nem tetszik, hogy feszt análist akar kezdeményezni, s nem érti meg, hogy exit only. baszom tovább. megunom. leszállok róla, rádobom a nadrágját s pólóját. két percen belül ki van baszva a gecibe egy szál cigivel. végig meg se emelkedett a pulzusom. akkor sem, amikor megütöttem (amin egyébkét nem lepődött meg, mert tudta, hogy rászolgált). úgy csináltam végig az egészet, mintha csak unottan mosogattam volna egy átlagos szerda délutánon.

(FIGYELMEZTETÉS: csöpögős, fifti séjdsz af gréj típusú nyálas jelenetek következnek)

másnap találkám van egy kristálylelkű, csillagszemű, angyalszerű férfival/fiúval, akivel egy hónapja naponta beszélgetünk s készülünk találkozni. két perccel korábban érek oda. dobog a szívem az izgalomtól, mintha a nyolcadikra szaladnék fel. megérkezik (pontos!). dadogok. elvörösödök, amikor rámmosolyog. érzem, hogy fürkész. figyeli minden mozdulatom. védelmez. megfogja a kezem, amikor tömegen megyünk át. figyel arra, ne ütközzön belém senki. széket hoz nekem. társaságban vagyunk. az asztal alatt néha megérinti a térdem. beszélget a barátaimmal. kedves. amikor kettesben maradunk, kérdez, érdeklődik, mesél, figyel, viccelődik, nevetünk, egyre közelebb ülünk, ügyesen befűz egy-egy bókot a mondataiba. átmegyünk másik lokálba. félhomályos, kétszemélyes kis asztalkához ülünk. még mindig elvörösödök néha. zavarbaejtően szép szeme van, s még annál is szebben néz rám az a szempár. van valami végtelenül gyengéd és tiszta abban, ahogyan viselkedik velem. elkezdünk komoly dolgokról társalogni. világnézet, vágyak, álmok. amikor már túl mélyre megyünk, egyszerre bukunk fel a felszínre levegőt venni. elmegyünk egy klubba táncolni. amikor a hátam mögé kerül és átkarolja a hasam, úgy érzem, mintha összeolvadnánk. tökéletes szinkronban mozgunk. amikor a bárnál áll, a hátához simulok, átkarolom, rászorítom az arcom a hátára, a tenyerem a mellkasán (nem térek ki a mellizomzatára, mert akkor abba kell hagynom az írást egy önkielégítés erejéig), s érzem, ahogy gyorsul a szívdobogása, valahányszor hozzáérek. az éjszaka folyamán átkerülünk másik klubba, vissza a barátaim közé. táncolunk a társasággal. egyszer felkap az ölébe s úgy ringat ritmusra. lenyűgöz az ereje. olyan könnyedén vesz ölbe, mint egy tollúpárnát. csak apám karjaiban éreztem magam ennyire biztonságban kislánykoromban. amikor letesz – lassan és finoman – végig a szemembe néz – határozottan, pislogás nélkül, a villogó fények ellenére. a bárhoz megyünk vizet venni. ugyanaz történik: ő áll a bárnál, én a háta mögül átkarolom. most sokkal erősebben dobog a szíve. a válla fölött hátranéz rám a szeme sarkából. egyre erősebben dobog a szíve. megfordul hirtelen, egy határozott mozdulattal magához húz, két tenyere közé veszi az arcom… a báros pont akkor kérdezi meg, mit kérünk. int neki, hogy most már semmit. ott állunk és csókolózunk a tömeg és hangzavar közepén. puhán és finoman. imádom az ízét. eltöltenék egy örökkévalóságot a szájában. józan vagyok, mégis forog velem a világ (az este nagyrészében vizet ittunk, mert megbeszéltük már a legelején, hogy nem akarunk beinni).

odakint csicseregnek már a madarak. pirkad. a dolgozószobámban vagyunk. ül a kanapén és néz halvány mosollyal. állok előtte. elkezdem lassan lefejteni magamról a karszalagokat, ruhákat, hajgumit. nem marad rajtam semmi, ami nem a testemhez tartozik. mozdulatlanul ül és néz. megfigyel minden milimétert rajtam. látszik rajta, hogy odabent zúgnak a gondolatok s érzelmek, a teste viszont fegyelmezett és mozdulatlan. aztán elkezd ő is vetkőzni lassan. állunk egymással szemben meztelenül kb akkora távolságra, hogy érezzük egymás testének a melegét, de még nem ölelkezünk. beszívjuk egymás illatát, a kezünk elindul felfedezőútra.  leül. az ölébe húz gyengéden, átkarol. belemerülök a felfedezésbe. az orrommal simogatom a fülét, finoman csókolgatom s harapdálom a nyakát, belerezdül, látom, hogy szereti, folytatom. közben simogat, ölel, szeretget. előkerül az óvszer. azt mondja, ne haragudjak, de már most tudja, hogy nem fogja sokat bírni. nem magyarázkodik, de látszik rajta, hogy rég volt nővel. egyértelműen nem a “legyet is röptében” típus. mondom, bízza rám. és tényleg érzem, ahogy átadja magát, hagyja, hogy irányítsam. nagyon jól kommunikál a testünk. rá tudok jönni a légzéséből, hangjából, érintéséből, mikor kell megállnom egy kicsit, ő pedig tudja, mit kell tennie velem, hogy nehezemre essen megállni. pár óra múlva a második menet után a nyakamba fúrja az orrát. simogatom a lenszőke haját, a szép kerek vállát, számolom a szeplőit. elaltatom.

ott alszik belémkapaszkodva, néha piciket rezdülve, simogatja a nyakamat a forró lehelete. végtelen gyengédséget érzek irányába. amilyen erős, olyan védtelennek hat most. szeretnék puha, vattaszerű felhő lenni, amin alhat, lassan csörgedező, langyos patak, amiben mosakodhat, szeretnék meleg, fehér homok lenni a talpa alatt, a tenger habja lenni, ami simogatja a bokáját. vagy csak szeretnék pont én lenni. pont most. pont itt. az lenni, aki simogatja, s őrködik álmai felett.

 

Oszd meg:

Szólj hozzá...

Szólj hozzá!