fetisizmus – food play

2013 Már 20.Puritán 4

tizenhét éves voltam, amikor néhány hónapot
németországban töltöttem az unokatestvéremmel.
a szülei el voltak utazva, s mi felügyelet nélkül
végigműveltünk minden marhaságot, amit ilyenkor illik:
házibulit szerveztünk (tele volt a háromemeletes ház emberekkel),
végigjártuk a legjobb klubokat (a meleg klubokba kézenfogva mentünk be,
mert úgy csak 5/fő volt (nem pedig 7) ha két azonos nemű párban fizetett),
enyhén ittas állapotban elkötöttük a bátyja sportkocsiját, s moziba mentünk hajnali négykor,
multikulti füves-zabás partiba mentünk (ami arról szólt, hogy főztünk valami isteni finomat,
közben jól beszakadtunk, aztán megettük azt, amit kb tizen főztünk
– mind különböző nemzetiségűek: volt argentin, perzsa, francia, német, holland stb.),
a zöld párt tüntetésein ráztuk a bannereinket és skandáltuk mi is a zöld szövegeket,
és sorolhatnám, de ami leginkább megmaradt:

egyik délután ebédet főztünk. krumplipüré is volt a menüben.
ülünk az asztalnál egymással szemben s eszünk.
gondolok egyet, és a villámmal ráfricskázok egy falat krumplipürét az arcára,
mire ő leszedi és visszadobja rám, erre én belenyúlok kézzel a tányéromba,
s egy maréknyit dobok vissza. erre már felállunk és elkezdünk kergetőzni.
ő lekapja a kályháról a pürével teli lábost, én meg fogom a tányéromat,
így kergetőzünk a hatalmas házban hajigálva egymást a puha, meleg pürével.
persze nem mindig talált célba a lövedék, így a falakra, ajtókra, bútorokra is jutott.
mire elfogyott a krumpli, zihálva, maszatosan,
a pürétől csimbókos hajjal dőltünk össze a röhögéstől.
és akkor elfogott egy furcsa érzés: ez nagyon intim volt.
ráeszméltem, hogy egyenesen izgatott a dolog.
elkentem a karomon a meleg, lágy pürét, és egyértelműen izgatott.
elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon van-e még olyan étel,
amivel ezt szívesen végigművelném valakivel.
legyen lány, de ne az unokatestvérem – az olyan incesztusszerű.
már gondoltam is valakire, s elképzeltem, hogy egy ilyen foodfight után
elkezdem levetkőztetni, s elkenni rajta pl. a langyos, édes pudingot,
majd megmaszírozom meleg csokoládészósszal, meztelenül ölelkezünk,
s tetőtől-talpig édesek és ragacsosak vagyunk, amikor pedig kedvünk támad,
lenyalunk egymásról egy falatnyit, de a lényeg az, hogy tocsogjunk a csokiszószban.
cuppogjon, ragadjon, csattogjon, csússzon, amikor megmarkoljuk egymást.

erről jutott eszembe:

Oszd meg:

4 hozzászólás

  1. Anonymous

    Görögországban nyaraltunk néhány évvel ezelőtt, az egésznapos tengeri fürdőzés után hatalmas kosár őszibarackkal tértünk vissza a szállásunkra. Beleharaptam az első, a naptól még meleg barackba, a leve szétfröcskölt, egy része a párom mellkasára. Lenyalogattam, érdekesen keveredett a barack édes leve bőrének tengersós ízével, izgató játék lett belőle. A fél kosár barack elfogyott aznap este, a levét és szétfacsart húsát egymásról nyalogattuk-szopogattuk le, emlékezetes volt. Azóta se tudok enyhe mosoly nélkül ránézni őszibarackra…

  2. Kőszikla

    Szerintem mindenkit piszkált és gyötört a gondolat, hogy milyen lehet a kajás szex (vagy előjáték), legalábbis azok biztos akik látták a Mickey Rourke/Kim Basinger kombinációs – Nine and a half weeks című filmet. Aki meg nem, az még mindig megnézheti 🙂 hisz egy olyan film, ami rettentően feszegeti a gondolatokat, érzéseket. Szerintem itt a kérdés az, hogy van-e merszünk ezt bevallani, és van-e kinek, akiben annyira megbízunk, hogy nem röhög ki amikor ezt elmondjuk, vagy ha spontán kezdődik egy ilyen, akkor belefog a játékba és nem rontja el azt.

Szólj hozzá!