félrelépni? csak elegánsan (I.)

2011 Júl 21.Puritán 15

(I.) az erkölcsi vetület

egy dolgot szögezzünk le:
a félrelépés önmagában surmóság.

ki lehet magyarázni, meg lehet indokolni,
ürügyet vagy okot lehet keresni rá,
de olyan nincs, hogy “muszáj félrelépni”.

de ha már az ember erre adja a fejét,
művelje elegánsan, civilizáltan, okosan.
ehhez pedig szabályokra van szükség.

a leglényegesebb kérdés, amikre válaszolnod kell magadnak, mielőtt belevágsz (a bonyodalmak elkerülése végett):

mi legyen? egyszeri alkalom, rövidtáv (pár alkalom), hosszútáv (minimum fél éves 
affér – vagyis stabil szerető), vagy “lehet belőle bármi”?

az egyszeri alkalom tiszta s világos, de akkor lehetőleg intézd úgy, hogy ez neki is az legyen: tiszta s világos, hogy ez egy “one hit wonder” volt. hallottam erre egy jó dumát: “megd*god, oszt adsz neki egy szál cigit, s kib*szod a g*cibe”. kemény meg trágár, de kb így kell eljárni. nincs reggeli, nincs reggeli kávé, nincs puszi vagy “majd beszélünk”. nuku.

a rövidtáv a kényes dolog. ha valakivel összefekszel egyszer, az egyszerű… megtörtént s kész. megbotlottál, s belehuppantál a nemi szervébe. ha már másodszor is, az már nem véletlen. olyankor valamiért visszamész. esetleg lecsekkolni, hogy tényleg olyan jó volt-e. na de ha már harmadszor is megfekteted, ott már van valami. arra nincs “pardon”, mert tudod, mit csinálsz. az már affér, nem sima félrelépés. úgyhogy a harmadik után már nem rövidtáv. ha érzelmi kötődést szimatolsz rajta, de nem akarsz vele semmit kezdeni, azonnal lépj le, szívódj fel.

a hosszútávú dolog egyszerű, ha úgy intézed. tudatod az illetővel, hogy ez ilyen s ennyi, kijelölöd a pályát, megszabod a határokat, szigorú szabályokat állítasz fel. ha húzza a száját, ejted, ha belemegy, de valaha is hibázik, ejted. nagyon jó játék tud lenni, ha ügyesen csináljátok (erről majd a következő részben).

a “lehet belőle bármi”-t próbáld meg kerülni. piszkos munka. bonyolult. ezzel csak abban az esetben operálj, ha érdekel annyira az illető, hogy arra is van esély, hogy lecseréld rá az aktuális párodat. abban az esetben viszont van tisztább eljárás is: váltasz és kész. mert ha valakivel úgy jössz össze, hogy mást csalsz vele, jogosan gondolhatja majd azt, hogy ő is így fog járni.

további fontos kérdések:

– minek ez nekem? biztos, hogy szükség van erre? ha igen, miért?
– mik lehetnek a következmények, ha kiderül? vállalom-e a következményeket?
– elég diszkrét és érett-e az illető ahhoz, hogy ne járjon el a szája?
– milyen viszonyban vagyunk? van-e érzelmi kötődés?
_______________________________________________________________

nekem van még egy olyan szabályom, hogy
félrelépni csak legalább ugyanolyan, 
vagy lehetőleg jobbal érdemes, 
mint amilyen az, akit megcsalsz.

ennek több oka van:
– ne feledd, hogy a választásaid minősítenek:
az vagy, amit megeszel.
az vagy, akivel d*gsz.
tedd a lécet minél magasabbra.
– ha kiderül, vonhatod a vállad, és mondhatod azt, hogy “de szívem, ő jobb :)”
nagyon ocsmány, de nagyon igaz is 😀
___________________________________________________________

(de ne feledd: a cél az, hogy ne derüljön ki)
hatalmas morális kérdés, hogy be kell-e vallani, vagy sem.

ha már vagy olyan gerinctelen,
hogy megcsinálod, idióta vagy,
ha azután egyáltalán elkezdesz moralizálni.
azt előtte kell!
s ha úgy döntesz, hogy mégis belemész, csináld végig.
ugyanolyan gerinctelenül, ahogy belementél.
vállald a mocskodat.
tanulj meg élni vele.
az mind te vagy.

nem tudsz semmit visszacsinálni.
de ha végigcsinálni sem,
akkor inkább hagyd.

(következik: (II.) a fizikai vetület)

Oszd meg:

15 hozzászólás

  1. logosz

    Nem kedvelem ezt a női magazinok által is nyomatott “ha már megcsináltad, ne valld be”-dumát. Komolyan nem csaltam még meg (no szex, nekem a csók is megcsalás), de mindig elmondtam, és ezt mindig értékelték. Kiderült volna, és sokkal jobban utáltak volna abban az esetben. Persze a leírtak felől én vagyok a balfasz, mert 1)elmondtam 2)nem úgy csináltam, hogy ne derüljön ki. Szerintem meg csak azért vagyok balfasz, mert megcsináltam.

  2. P.Sz.

    kedves Timike (logos),

    majd, amikor magad mögött tudsz egy évtizednyi stabil kapcsolatot, félrekúrtál legalább kétszer (mert az egy ugye lehet “véletlen”, de a második már soha nem az), megbeszéljük.

    addig is… magam részéről csak értékelni tudom, hogy ilyen tiszta és kedvesen hiszékeny vagy. szerintem más is. az jó 🙂 csak adja a fennvaló, hogy ne találkozz soha olyanokkal, akik mellett az ellenkezőjét leszel kénytelen megtanulni…

  3. P.Sz.

    :::névtelen:::

    van elég, de nem esik nehezemre “hordozni” őket, mert szabályok szerint játszottam. így könnyű. 🙂

    semmi bonyolult piszkos munka. ha bármelyiket is úgy gondoltam volna, hogy bánni fogom utólag, bele sem mentem volna.

  4. logosz

    kedves PSZ, nincs egy évtized még, csak (majdnem) hét év, és a bizonyos nemkomoly megcsalás sem egyszer fordult elő. A hét év pedig azért jött össze, mert az őszinteség még a hűségnél is fontosabb volt. baszogathatsz érte, de én már csak tudom. mindenkinek a maga baja, hogyan jár el, én nem kritizálni akartam, csak elmondani, hogy én nem így.

    amúgy minden álnéven kommentelőt nevén szólítasz, vagy csak engem tüntettél ki vele?

  5. Tilinko

    Szerintem a megcsalásnál is nagyobb hülyeség utána bevallani. Már csak azért is, mert szerintem ha nem volt benned annyi erő s akarat, hogy ne tedd meg, akkor legalább annyi legyen, hogy a sirdogáló lelkiismereteddel megbírkózz. Másképp csak a partneredet nyomorítod. Te megcsinálod, köszönöd szépen, élvezed, aztán el is mondod, köszönöd szépen a lelkiismereted is rendben van, a kedves párod pedig dolgozza fel..

  6. P.Sz.

    :::vt:::

    jól tippeltél, tényleg nem szoktam kitenni az offenzív, személyeskedő hozzászólásokat. 🙂

    a tiédre ugyanazt tudom mondani, amit általában szoktam azoknak, akik felületesen futják végig a bejegyzéseket, utána meg kilométeres dumában elmondják majdnem ugyanazt, amit én, csak más szavakkal: OLVASD EL ÚJRA A BEJEGYZÉST. ÉS ÚJRA ÉS ÚJRA, ha kell… addig, amíg meg nem érted, hogy a mondanivalója dióhéjban az, hogy “félrelépni gerinctelenség”.

    ami meg a “rosszra tanítom az embereket” dolgot illeti… akit lehet rosszra tanítani, s nem gondolkodik, csak mindent befal egyben, amit a szájába adnak, azért nem kár. aki sz*pik, nyeljen is.

    ja és erről a kijelentésedről “Sunyi surmósság hallgatni nem vállalni ki vagy” csak annyit, hogy már milliószor volt szó arról, hogy miért nem nyilvános a kilétem (interjúban, hozzászólásban stb. stb.), nem fogom ismételni magam, nézz utána, ha érdekel – de mindenképp csak azután hőbörögj. amint látom, tájékozatlan vagy és esz a fene. ez sem az én bajom 🙂

  7. P.Sz.

    kedves Timike (válasz a pénteki kommentre)

    a preferenciáidba nem szólok bele. 🙂

    ami a néven szólítást illeti: ismerlek személyesen. nem hiába mertem olyan kijelentéseket tenni, amik nagyon arra utalnak, hogy megvan a véleményem az értékrendedről).

    egyezzünk ki simán abban, hogy én csinálok olyat, ami szerinted etikátlan, meg én is láttalak téged nem egyszer olyat csinálni, amihez meg nekem nem lenne gusztusom. nagyon egyszerű: eltér az értékrendünk. én próbálok belenyugodni (bár nehezemre esik), próbáld meg te is 🙂
    béke van?

    szeretettel,
    P.Sz.

    p.s(z): nem, nem fogom elmondani, honnan ismerjük egymást 🙂 hagyd pihenni. majd egyszer úgyis kiderül. várd ki.

  8. lelki

    Hasznos írás. Önmagában is magvas, szép és világos, de külön pikantériát csal bele, hogy érvelésében kísértetiesen hasonlít a lelkitükörre. 😉

    (Ui.: “Lelki tükör: a szentgyónás előtti →lelkiismeretvizsgálat segédeszköze, kérdéssorozat.” Magyar Katolikus Lexikon)

  9. P.Sz.

    :::lelki:::

    :)))) lebuktam.
    tkp az egész blogot a katekizmusból meg az újszövetségből koppintom :))))

    komolyra fordítva a szót… most hogy mondod, tényleg van egy olyan hangulata. de nem csoda, hogy él bennem ez is másfél évtizednyi felekezeti oktatás után. ez a puritán szemét “puritán” része. 🙂

  10. lelki

    Tényleg lebuktál: református vagy, ott meg nincs gyónási cécó.

    Amúgy meg azoknak, akik a hűség mellett hőbörögnek: A testi kapcsolatról lehet beszélni szükség esetén. Az érzelmi szinten rekedt vonzalom viszont sokkal jobban, hosszasabban megviselheti a kapcsolatot. Mert az nem tud kifakadni. Ha volna ádáz ellenségem, azt kívánnám neki, legyen tisztaszívű és szeressen kétfelé.

  11. P.Sz.

    :::lelki:::

    pfuu de utálom, amikor találgatni akar valaki, vitézkedik, aztán jól melléfog.

    cseppet sem vagyok református 🙂 s ha megoldható, ne találgass tovább, mert egyrészt szerintem irreleváns, másrészt meg irritál.

    ami a megjegyzésed bejegyzésre vonatkozó részét illeti, simán igaz az, hogy az érzelmi vonzalom sokkal jobban bekavar.
    ó igen.

Szólj hozzá!