Félrelépés és egyéb rések, ahol a kapcsolat varázsa elillan

2007 nov 23.Puritán 9

mikor is szoktunk félrebaszni?

vannak ugye a standard okok:
-szexuális kielégületlenség (hadd ne ecseteljem a formáit és okait)
-szellemi kielégületlenség (nem szeret eléggé, nem figyel eléggé stb.)
-a gyanu vagy bizonyosság, hogy ő is ugyanazt csinálja
-a fenti három egyben (jesszusmária! az kapcsolat még egyáltalán???)
(-azok nem számítanak, akik zsigerből hűtlenek)

a mikor kérdés még mindig fennáll.

nem szoktunk egyből belevágni.
mindig van egy időintervallum, amikor pusztán megfuttatjuk az agyunkban.
az a “mi lenne, ha…” periódus.
az az a rész, amikor kétségbeesetten menteni próbáljuk a kapcsolatot.
cirkuszolunk, duzzogunk, fura dolgokat művelünk.
szóval megelőlegezzük a kapcsolat romlását,
hogy ne legyen majd túl nagy a lelkiismeretfurdalás.
modhassuk azt, hogy “már úgyis el volt baszva az egész!”

az sem mellőzendő, hogy kivel.

a kényelmesebb fajták előszedik valamelyik available exet.
ki van próbálva, tudjuk, hogy fasza, nem kell előtte teázgatni, hódítani.
a kalandosabbak belevágnak a kellős közepébe.
egyből…idegenek közé. ahol senki nem ismer, senki nem ítél el.
kinézünk egyet, kicsit fűzögetjük, kerülgetjük.
ha jónak bizonyul, megbasszuk (vagy a nőiesebbek megbaszatják magukat)
ez utóbbi veszélyesebb, hisz valamiféle ego-kielégítősdi-függőséget okozhat.
nem csak egyel kefélünk rendszeresen: az exszel,
hanem hajlamosak vagyunk bevadulni és próbálgatni egyik idegent a másik után.
én személyszerint próbáltam mindekettöt. mondom…az utóbbi rázós.
DEEEE van egy elvem: soha nem lépek félre csúnyábbal vagy hülyébbel,
mint a felszarvazandó. azért azzal nem akarom megsérteni,
hogy egy hozzá képest senkivel csaljam meg.
feltétlenül jobb kell legyen.
ha ex, jobb az ágyban (hisz ezt tudhatom).
ha új, szebb ÉS okosabb (mivel nem tudhatom, hogy jóféle lepedőakrobata-e, hát ez marad).

ja és ne feledkezzünk meg a következményekről!

elmondjuk, nem mondjuk, elmondjuk, nem mondjuk…
ha bántani akarjuk a jelenlegit és már tééényleg úgyis “el van baszva az egész”
még mindig kérdéses…azt akarjuk, hogy tisztán (a másik szemében tisztán!)
lépjünk ki a kapcsolatból, vagy törjünk borsót az orra alá?
az előbbi azt mondaná: “csodás volt ez a pár hónap/év, de egyszerüen nem tartozunk össze bla-bla-bla. túl jó vagy nekem stb.” az összes ilyen genny szöveg…
vaaagy…az utóbbi: “anyááád bakker!
úgyis béna vagy az ágyban s a farkad is kicsi, mégis mire számítottál???”

ha viszont nem monjuk el…………………….
hát gyerekek, akinek elég kérges a lelkiismerete és bírja, ne mondja el!
a dugás végülis (természetesen, ha csak annyi volt) fiziológiai szükséglet.
elvégre arról sem szoktunk beszámolni a másiknak,
mikor szartunk legutóbb és milyen volt a színe illetve állaga!!

Oszd meg:

9 hozzászólás

  1. cs

    a szarastol a baszasig es a baszastol a szeretkezesig, szerelemig es a kolcsonos bizalomig hosszu az ut.

  2. .

    >>
    tudom,
    hogy szereted a nok tarsasagat.
    egyszer az enyemre is palyaztal.
    kikosaraztalak.
    bocs.
    de buli volt es reszeg voltal,
    ugyhogy szerintem nem is emlekszel.
    🙂
    mindenkeppen,
    koszonom a kedves megjegyzest.

  3. erika

    Az ember ilyen. Ha egy icipici ego szorult belé akkor vagy megkapja, amire szüksége van/vágyik, vagy megszerzi … max. mástól.

  4. .

    bizony.
    ez többnyire így van.
    de van olyan is, hogy bizonytalanságunkban fanyalodunk oda, hogy félrelépjünk.
    felmerül a kérdés, hogy vajon csak neki nem kellek mostanában, vagy másnak sem…
    többnyire félreértésen alapul, hisz megesik, hogy nem tudatosul: kellünk a párunknak, csak az már nem bizonygatja olyan hevesen, mint a legelején.
    hajlamosak az emberek kétségbeesésükben elsíklani egymás mellett…..

Szólj hozzá!