fa**szag

2008 ápr 27.Puritán 10

az elején mindig olyan steril minden.

aztán elkezdődik.

a test profanizálódása.

az elején nincs szaga.
se izzadság se fasz se láb.
sőt! azt sem tudod, mikor szarik.
valamikor muszáj neki,
de nagyon sunyiban csinálhatja.

aztán egyszer mintha…
talán egy kis lábszag.
“ááá nem vészes; megesik.
biztosan egész nap
sportcipőben járkált.”
aztán egyszer rájösz,
hogy “nocsak, ő is ember.
néha izzad. na de nem büdös!
csak egy kis szaga van”
aztán egyik este bejelenti,
hogy ő most borzasztóan unna zuhanyozni,
ugye nem nagy baj, ha lefekszik így?
“dehogy baj. egyszer-kétszer belefér az ilyen is”
egyszer az is bekövetkezik,
hogy egy spontán “összemelegedés” alkalmával
rájösz, hogy “húúúha.
mintha lenne valami szaga a nemi szervének”
észreveszi, hogy észrevetted.
elszégyenli magát.
mentegetőzik.
kiszalad, megmossa.

következő alkalommal bejelenti:
ha nem tetszik, nem muszáj leszopd.

egy év után már szarik, miközben fogat mosol,
szellent, ha úgy érzi (két év után már evés közben is),
elfelejt bocsnatot kérni, ha böfög,
belepisil a kagylóba, ha éppen te ülsz a vécén
(persze poént csinál belőle),
s engedi, hogy jól megszaglászd, ha azt mondja,
hogy büdös s te le akarod csekkolni
(s rendszerint kiderül, hogy valóban az…).

** * **
az egyik pasimról valami
másfél év után tudtam meg,
hogy az első pár hónapban
megmosta a fenekét
minden vécézés után.

** * **

Oszd meg:

10 hozzászólás

  1. Anonymous

    Azért van valami bája annak, hogy szarni tudsz a másik előtt. Én 4 év együttlét után sem engedtem meg magamnak, hogy 1. az epilálatlan lábamat érezze 2. bemenjen a fürdőbe 15 percnél hamarabb miután a dolgomat végeztem 3. szellentsek, böfögjek a jelenlétében.
    Annak ellenére hogy ő fokozatosan a kapcsolatunk folyamán – esedezve ugyan – de hasonló szagokat produkált mint a sztoridban szereplő fickó, mégsem engedtem el magam.
    Aztán amikor műtöttek, mégiscsak ő volt az akire számíthattam, aki aggódva kísért a wc-re, tartotta bennem a lelket és félig-meddig a testemet míg én erőlködtem, valamint lelkesen várta hogy mikor “indul már meg a szél” (magyarul mikor leszek képes újra fingani, jelezvén ezze hogy újraindult az emésztés).
    Őszintén szólva a kis kórházi kalandunk után ugyan úgymond lelkileg közelebb kerültünk egymáshoz, azért én mégis kiszellőztetek szarás után, és mégiscsak visszafogom a szeleket a jelenlétében…

  2. .

    kedves “névtelen”
    megjegyezném azért, hogy a “sztorimban szereplő fickó” nem egyetlen ember.
    ez egy általános kép, ami a fejemben körvonalazódott a férfiakról néhány komolyabb kapcsolat után.
    viszont ez a kép szerintem valós és szinte bármelyik férfira jellemző lehet.

  3. Anonymous

    Férfi vagyok. 7 éve házas. Annyit és úgy zuhanyozok, mint az első találka előtt. Büdösen nem mennék az ágyba, még akkor sem, ha éppen napokig nincs itthon, és egyedül vagyok. Jelenlétében nem szelentek, kb 2-szer fofdult elő, és kétségbe voltam esve. Hallgatólagos konvenció, hogy lehet pisilni, ha a másik bent van a fürdőben, de szarni nem, a várható szagok miatt. Közben én is izzadok és járok sport cipőben. Imádjuk egymás testét, nincs a szexnek olyan formája, amivel nem élnénk, kivéve egymás verése. Vajon nem volnék normális?

  4. Felügyelő

    Hát a dolog az valóban érdekes és valóban rá lehet húzni a férfiak többségére. (próbálok nem általánosítani). De visszára is nagyon érdekes és hasonló jeleket vélhetünk felfedezni: – az elején epilálatlan lábak, szépen epilált nuni (még illatos is) ahogy kell, a smink állandóan rendben van, szép ízlésesen öltözik bármikor találkoztok, képes visszatartani minden féle szükségletét, csak, hogy ne veled egy lakásba kelljen azt elvégeznie, fogyókúra, még 2 deka súlyfölösleget is képes ledolgozni.
    Majd később: – egyre többször érzed, hogy szúr az epilálatlan lába, majd azt mondja, “ó majd ledepilálom később”, vagy megkérdezi: “vajon fogok szúrni közben?”, majd egyre jobban elhanyagolja magát, amelyeket azelőtt hatalmas gonddal próbáld megoldani. + 5 kiló “áá még mindig jól nézek ki”. Majd felfedezed, hogy neki se mindig illatos, sőt néha kifejezetten visszataszító, elveszi a kedved egy időre. Majd hozzászoksz. Apró beszólásokkal (olykor viccesen) próbálod neki elmondani és egy időre meg is oldódik…

  5. .

    :::Férfi vagyok. 7 éve házas.:::

    figyelted az előző kommentemet?
    azt írtam:
    “ez a kép szerintem valós és
    szinte bármelyik férfira
    jellemző lehet”
    SZINTE!!! 🙂
    nem akartam azzal nyújtani a szöveget, hogy
    le az összes kalapokkal az olyan férfi előtt, akikre nem jellemző.
    valóban dícséretes hozzáállásod van.
    valószínüleg jólnevelt és igényes vagy.
    isten tartsa meg a szokásod.
    sok nő irigyelheti a feleséged.

  6. .

    :::felügyelő:::

    sajnos igazad van.
    a nő is ember.
    mitől lenne különb?
    a nőkről azért nem nyilatkoztam részletesebben, mert annyit még nem jártam nővel, hogy tudjam, mi történhet pl. több, mint fél év után.
    s egyébként is, nő-nő kapcsolatban nevetséges lenne köntörfalazni, hisz tudjuk, hogy teljesen természetes dolog, ha szőrösödik a lábunk, szúr a cicánk vagy szaga lesz egy rohangálós nap után műszálas bugyiban vagy nadrágban.

    nekem személyszerint nem szokásom túlzásbavinni a dolgokat. annyit csinálok meg egy kapcsolat elején is, amennyire tudom hogy képes leszek (s időm s kedvem stb. lesz) akát 10 év után is.
    (nem kínálok zsákbamacskát)
    ami pedig:
    MEGFELELNI A SAJÁT IGÉNYEIMNEK!

  7. Anonymous

    Nota bene a szarás után seggmosás kifejezetten ajánlott, pl. az aranyeret és sok egyéb nyavalyát elkerülendő… A többihez meg Jónás Tamás kiváló (talán legjobb?) versét ajánlom szeretettel mindenkinek:

    Nagy dolgok

    Úgy szokott lenni,
    hogy amikor éppen fürdeni kezdek,
    te bekéredzkedsz hozzám a fürdőszobába,
    hogy neked most kell,
    nem tehetsz róla, s már ülsz is a kávára.
    Illedelmesen végigvárom (esetleg diszkréten pancsikolva) a folyamatot,
    észrevétlenül bele-beleszagolok a levegőbe,
    te kezet mosol, majd kimész, mindent gyorsan, sokáig ne zavarj
    (ami bent marad, bent marad, máma ilyenek a fürdőszobák).

    Eleinte mosolyogtam magamban, hogy né,
    micsoda őszinteség virágzik itten közöttünk, szép dolog,
    ilyen vagyok, előttem ezt is lehet, semmi sem idegen tőlem sem, ami emberi,
    de legközelebb “már megint most?”-tal fogadtam szégyenlős mosollyal előadott, sürgető kérésedet.
    “Miért szarsz mindig akkor, amikor fürdök?” – kiáltottam végül, idáig jutottunk,
    de ne hidd, hogy haragszom, még ha morcosan is adtam elő mindezt,
    tulajdonképpen csak azon bosszankodtam, hogy miért nincs külön a vécé (nyomorult világ),
    de már ezen is túl vagyok.

    Örülök ennek az egésznek – ugye, elhiszed?
    Ma már nem nézem, hogyan kap kezed a papír után,
    hogyan nyúlsz hátra és babrálsz egy ideig,
    félrenézek, a csempét bámulom (s nem azért, mert nem vagyok kíváncsi rád),
    ma már nem faggatlak, megcsókolt-e X. vagy csak soha nem akarod bevallani,
    hagyom a titkaid, ha vannak, s messzebbről nézve rád, tisztább alakodban csodállak,
    te emberebb, távolibb, nőbb lettél szememben, persze nem csak a vécé miatt,
    de valahogy akkor rémlett fel előttem annak az értelme is,
    hogy bármi lesz is, és bármi volt,
    és ha mindent megunva én egyszer téged, te engem, fűvel, fával,
    szóval még akkor is,
    valami időtlenség van már közöttünk,
    és én már, mint valami mániákus költő,
    mindenből, mindenedből újra- és újraköltelek.

  8. .

    kedves névtelen (egy a sok közül, de most éppen az, amelyik a kedves verset kopipéjsztelte be ide)
    lenne egy-két kérésem.

    az első mindenkinek szól:
    ha nem rettenetesen személyes dolgot kommenteltek, nem bánnám, ha nem névtelenül tennétek. jól esik, ha meg is tudom szólítani valahogy az illetőt, amikor válaszolok a kommentjére, így nem kell számoznom a névteleneket.

    a második is talán mindenkinek, szól (bár kedves Névtelen, eddig nem volt precedens arra, hogy arasznyi verset kopipéjszteltek volna be kommentbe): talán elég lett volna egy link is. na de nem duzzogok. a vers valóban jó. kár lett volna kihagyni. csak…mondom…legközelebb talán egy link is elég lesz az ilyesmikhez.

    (bár sajnos az emberek lusták s nem biztos, hogy úgy el is olvassák, szóval én sem tudom igazán. talán annyit, hogy van egy elképzelésem a kommentekről: rövid legyen és velős. de lehet az elképzelésem sántít. fene tudja. elvégre én is hosszú válaszokat írok a kommentekre :))))) )

  9. sarastro

    Kedves .

    1. Sarastro

    2. A kommentekről vallott elképzeléseink egyeznek.

    3. Sajnos Jónás úr offlájnsága tehet a dologról, sehol egy feltöltött vers (lehet próbálkozni…), szkennelni nem akartam a könyvet, href-felni nem volt időm, és az idézetet is csak egyes-egyedül egy fórumban találtam meg, de annyira passzolt, h gondoltam nem hagyom ki…

    4. Gratulálok úttörő jelentőségű munkádhoz, csak így tovább!

    5. Olvassatok mindennap! 🙂

  10. Anonymous

    Ez valo igaz. Embere valogatja…
    Ket hosszabb kapcsolatom volt,amit ossze is tudok hasonlitani e szempontokbol.
    Az egyik ferfi 2 ev utan sok mindent megengedett maganak,igaz, nem volt ra pelda, hogy bekerezkedik a furdobe nagy dolgat vegezni vagy ilyesmi,de a bofoges, a szellentes…azok megvoltak. en meg hanytam le magam es imadkoztam, hogy valtoztassa meg az etkezesi szokasait.
    Szoval, nekem ez is hihetetlenul sok volt.
    A masodikkal szinte soha ilyen elo nem fordult (5eves kapcsolat) es ha igen is, mindig melyre vorosodve bocsanatot kert. Mondtam neki, semmi gond, emberbol vagyunk, nem? De azert titokban halas voltam…:D
    A tusolasi, meg szortelenitesi panaszokat nem tudom hova tenni, nekem ez elsosorban higieniai kerdes es mindenkepp onmagadert kellene megtenni, nem csupan azert, mert XY melletted van es most ne legyek budos. Ja, persze,en mindennap uj alsonemut huzok, igy penteken mar ot bugyi van rajtam…na jo, ez csak vicc volt.
    Az egyutteles erdekeben sok irott es iratlan szabaly van, szerintem mindket felnek bele kell egyeznie, hogy mi fer bele vagy mit utasitanak el mindketten, stb.
    Ha visszagondolok az elozo kapcsolatomra mindig nosztalgikus erzes fog el, szep kapcsolat volt, sajnos vege lett. Aztan eszembe jutnak az ilyen kis incidensek es azt mondom, nem biztos, hogy tudtam volna vele elni. (Micsoda?! mergezzem meg a hetkoznapjaim sugarba hanyasokkal?!)Szoval, jo, hogy vege lett… 😀

Szólj hozzá!