erkölcs

2011 jún 26.Puritán 14
united colors of benetton ad

szerintem az erkölcs nem abban áll,
hogy nem csinálsz erkölcstelen dolgot,
hanem abban, hogy bevállalod, ha kiderül.

úgyhogy ne csinálj olyat, amit nem vállalnál.

Oszd meg:

14 hozzászólás

  1. Vera Linn

    mindenképp jó hozzáállás. Csak hiányos. Lehet, hogy van valami, amit ha megteszek, be is merem vállalni és ugyanakkor zavarja a környezetem. Azt morális megtenni?

  2. RedShade

    Ez az apácás fotó ismerős valahonnan… amúgy ha már ennél a képnél vagyunk: ismerek olyan papot, akiről kiderült, lett előle egy nagy blaszfémia-cirkusz (katolikus a drága), erre meg felkapta a vizet, megmutatta leghosszabb ujját az egyháznak és megnősült, úgy döntött, neki ez így sokkal jobb. Szerintem is jobb neki. Képzeld el, szex nélkül egy életen át.
    Vajon hány olyan van, amelyik ki is bírja?

  3. P.Sz.

    :::Vera Linn:::

    teljesen igaz. tényleg hiányos a képlet, mert nem gondoltam azokra, akik a környezetüktől teszik függővé az erkölcsi értékeiket. :)))

  4. Vera Linn

    🙂 na most jól beszóltál.
    Nekem a fejemben bonyolult a helyzet. Gondolj valakire aki példaképe mondjuk valami fiataloknak. Megtenne valamit, amit bevállal akárki elött, de ha kiderül a fiatalokban “egy világ omlik össze”. Erkölcsös neki megtenni? Nem tudom ha ez a legjobb példa, de remélem érted.

  5. P.Sz.

    :::Vera Linn:::

    bocs 🙂
    egyébként értem.
    az a helyzet, amit leírsz viszonylag jó példa, amire viszont azt mondanám, hogy:

    olyan ember, aki potenciális példaképe bárkinek, aki olyan pozíciót vállal, ami azzal jár, hogy példát kell statuálnia (gondolok itt tanárra, politikusra, lelkészre, igazgatóra stb. stb.), az eleve az adott intézmény/csoport/társadalmi réteg elvrendszerét veszi fel, és vallja magáénak, amikor “belép a játékba”. különben ne(m) vállalja el!

    akkor, amikor felelősséggel tartozol valaki(k)nek egy intézményen belül -és igen, ez lehet a házasság intézménye is!- kötelességed az adott normákhoz/konvenciókhoz igazítani az értékrendedet. gyakorlatilag szinte megszűnik létezni a sajátod, és ezzel semmi baj nincs, hiszen amikor belépsz, pontosan ezt vállalod.

    az én “elméletem” természetesen a saját világomban érvényes, ahol nem fogadtam meg senkinek semmit, nem tartozom felelősséggel senkinek, és nem véletlenül nem léptem be semmilyen intézménybe, aminek (még) nem vagyok hajlandó/képes magaménak tudni az értékrendjét…

  6. Anonymous

    Minden RELATÍV. Viszont ha az a pont amihez méred a dolgokat változik akkor meghasonulsz. Az ember változik ha te mindig ahhoz viszonyítod a dolgokat amit pillanatnyilag vállalni tudsz akkor lehet, hogy eljön az a pillanat amikor már nem fogod tudni magadat vállalni.

  7. P.Sz.

    már milliószor elmondtam, hogy nem azért írok névtelenül, mert titkolom a kilétem, hanem azért, mert MONDANIVALÓM VAN, NEM FELTŰNÉSI VISZKETEGSÉGEM.

    a buta emberek nagyon cuppannak a pletykára, s ehhez nem akarok alapot adni. így szűröm a bunkókat. de néha mégis átmegy a szitán egy-kettő… 🙂

  8. P.Sz.

    kedves “minden relatív” 🙂

    ez így igaz, ahogy leírod, ám pont ezért kell legyen az embernek stabil az értékrendje, mert a szokásai, preferenciái, körülményei változhatnak, de ideális esetben az értékrendszere állandó, illetve bővül, de nem átíródik. az esetleges bővülések (update meg plug-in 🙂 ) is úgy történnek, hogy az előzőleg elkövetett dolgok is beleférjenek.

Szólj hozzá!