az egyéjszakás kalandokról

2015 feb 19.Szemét 2

“november óta nem b*tam” – gondoltam valamikor januárban

bár a barátaim szerint a nővel való szeretkezés is annak számít,
de én azt nem tartom annak. az teljesen más műfaj.
inkább erotika, mint szex – csak mégjobban begerjeszt.
olyan volt, de most nem arról van szó.

teljesen meglepett, amikor január közepe körül tarkón csapott a felismerés, hogy ennyi idő telt el az utolsó egyéjszakás kaland óta (mert az annyi volt. most több nem is kell. nincs időm, kedvem és türelmem kapcsolatra.) teljesen meg is feledkeztem róla. nem volt prioritás. volt jobb dolgom. így alakult, hogy véletlenül megdöntöttem a saját absztinencia rekordomat. amióta elkezdtem a szexuális életemet – tizenhárom éve -, ez a két hónap volt a leghosszabb szexmentes időszak.

“fura” gondoltam magamban, “ezt orvosolni kell”, úgyhogy eldöntöttem, hogy lelkiismeretesen belekezdek az egyéjszakásokba (egy kis ideig legalábbis). az az igazság, hogy sose szerettem a műfajt. olyan, mintha ugyanazt a szar filmet újranéznéd, csak minden alkalommal más főszereplővel. (ha mondjuk ezek közül való lenne, nem is bánnám) ezért eldöntöttem, hogy emelek a téten, legyen érdekesebb: olyanokat veszek számításba, akiket azelőtt teljesen kizártam (leginkább elvből vagy racionális megfontolásból). a szuperalfa az egyik olyan típus, amelyikkel a legóvatosabb voltam addig, úgyhogy ki is néztem magamnak a legférfibb férfit, s hát na…

tulajdonképpen csak annyi kell: kiválasszam. onnan már gyerekjáték.
olyan ez, mint a cipővásárlás: ha már eldöntöd, hogy cipőt veszel,
a legnagyobb kihívás megtalálni a megfelelőt. hazavinni már nem nagy csel.
(bocs a tárgyiasításért. tudom, sekélyes p*csa vagyok. ez ilyen.)


bár kissé lerágott csontnak tartom a combfixet, be kell látni, praktikus. a játékos oldalam követeli azokat a helyzeteket, amikor nyilvános helyen, tömeg kellős közepén az úriember becsúsztatja kezét a szoknyám alá, félrehúzza a selyembugyit, s kalandoznak az ujjai, de csak diszkréten. az a játék lényege, hogy neki úgy kell csinálnia, hogy ne vegye észre senki, de annyira jól, hogy nekem kihívás legyen nem látványosan élvezni. attól érdekes számomra a játék, hogy teret engedek a meglepetéseknek. lehet, hogy meglepően jól tudja csinálni, az is lehet, hogy valaki meglátja, deee az is lehet, hogy meglepem magam azzal, hogy leunom és hazamegyek.

a legutóbbi ilyen játék jól sült el, úgyhogy taxi meg d*ás lett belőle, de valami hiányzott, úgyhogy rá pár hétre level-up-oltam, arról viszont majd máskor – vagy soha.
valószínűbb az utóbbi.

Oszd meg:

2 hozzászólás

  1. lajos

    Teged lehet utalni, szeretni, isteniteni, megvetni, sajnalni, irigyelni. Soha nem fog Teged senki sem megszeliditeni es igazan boldogga tenni – mert nem fogod hagyni. Ha majd nem lesz tobb bejegyzes, talan megszeliditettek, ellenkezo esetben 20-30 ev mulva is Te majd irni fogsz, mi meg olvassuk.
    De egyik opcioval sincs semmi gond. Sok sikert! 😉

Szólj hozzá!