date hacks – a kocsmázás

2014 nov 28.Puritán

a date hacks – a vacsora bejegyzés testvére ez itt. nem föltétlenül folytatása vagy előzménye kronológiailag, hanem lehet helyettesítője is. a különbség annyi, hogy más keretet ad, más lehetőségek rejlenek benne, s természetesen más dolgokból vonhatja le az ember a következtetéseit, amikben helyet találhat kicsinyes előítéleteinek, bizonytalanságai csitításának, vagy éppen további bizonytalanságok csíráztatásának.

kocsmázáskor többet lehet beszélgetni, mint vacsorán, mert ugye az embernek nincs az idő felében tele a pofája mindenféle eledellel (nem mintha ez egyeseket megállítana a beszédben). na meg ilyen helyen másképp működik a fizikai proximitás, ha meg akarod érinteni, nincs az utadban mindenféle cucc, mint kés, villa, több pohár a kelleténél, esetleg szószos dolgok a tányérban, amikbe belekönyökölhet az ember a nagy hévben.

a vacsora kapcsán is már említett kérdéseken kívül kávézás/kocsmázás esetében van még néhány másik. a leglényegesebb arról, szól, hogy ki mit fogyaszt. hihetetlenül sok le tud jönni abból, hogy mit és hogyan iszik, főleg az, hogy mennyit. (a mit-re van külön bejegyzés következik majd, amit most megírtam két órán keresztül piszmogtam rajta, s elveszett, úgyhogy újra kell írnom)

tesz-e a kávéba/teába cukrot? ha igen, mennyit? amennyiben alkoholt fogyaszt, mennyit iszik, milyen gyorsan? mennyire mohó vagy lassú? kér-e poharat a sör mellé, vagy jeget a töménybe? ha netán valamit szívószállal hoznak, használja-e, vagy kiveszi, játszik-e vele? kipakolja-e a kulcsát, telefonját, péztárcáját az asztalra? mekkora teret foglal el a tárgyaival az asztalon, mennyire van meg az a bizonyos képzeletbeli vonal, hogy “az a te feled, ez meg az enyém”? átnyúl-e a vonalon, hozzányúl-e a te tárgyaidhoz? mennyire gyorsan megy el a beszélgetés mélybe? ha túl gyorsan túl mélyre mentek, csak nagyon óvatosan. bármennyire hangzana abszurdnak, a kötelékfóbiás emberek hajlamosan arra, hogy az elején mindent beleadjanak, mert tudat alatt tisztában vannak vele, hogy rövid az idejük, amit kiszabtak maguknak veled.

a napokban volt részem egy ilyen pre-szex kocsmázásban, ami uszkve kilenc órát tartott (a kocsmázás, nem pedig a szex), s lett volna alkalmam közben mindenféle elméletet kidolgozni, de rájöttem, ott helyben még nekem is nehéz, kell hagyni az ilyesmit ülepedni, s bár legtöbb esetben ha jól is sül el, nem szabad egyből szexbe torkollania, mert az orgazmusokat leszámítva, kevés az esélye annak, hogy jó vége lesz. idő kell dolgoknak. főleg az embereknek. jó kicsit odafigyelni arra, hogy a fizikai, érzelmi és szellemi síkok megközelítőleg ugyanabban a ritmusban fejlődjenek. a fizikai picit lemaradhat, ám ne annyira, hogy mohóság és erdőtűz legyen a vége, mert annyira el volt nyomva, hogy kirobban.

a három találkás dolog tényleg nem vicc. érdemes megvárni a harmadik találkát mielőtt valami több lenne belőle, különben azon kapod magad, hogy összejöttél egy idegennel, akit most kezdesz megismerni, s nem is jön be annyira, mennyivel jobb lenne visszamenni az időben, s visszavonni ezt-azt, illetve ráerősíteni arra, hogy jobban odafigyelj rá, s kevésbé a saját perspektívádra s vágyaidra.

 

Oszd meg:
Cimkék: ,

Szólj hozzá...

Szólj hozzá!