cselek, játszmák és játékok II.

2011 máj 03.Puritán 9

ha abból a premisszából indulunk ki, hogy az ember szexualitásának
mozgatórugói az állati ösztönök, a játszmák is könnyebben értelmezhetőek,
hisz mindegyik játszma, amelyet egyébként lelki zsarolásnak tekintenénk,
tulajdonképpen a hajszáról szól, arról, hogy a nőstény azt akarja,
hogy a hím megkergesse és elkapja, de előtte egy kicsit kifárasztja,
na meg húzza az időt, hogy legyen koncentráltabb az ondó,
illetve erősebb a motíváció, majd nyilván utólag a sikerélmény.
ezek pedig egyáltalán nem buta játszmák, hanem igenis kötelezőek és hasznosak,
hiszen tényleg arra van szüksége a hímnek, hogy stimulálják a vadászösztönét.
a férfiaknál azért is ritkább és kevésbé nyilvánvaló a játszmázás,
mert ők az aktív felek. nekik semmi más dolguk nincs,
csak az, hogy hajkurásszák a nőt, elkapják, s jól megrakják.

az egész akkor értelmeződik át, amikor a szerepek felcserélődnek
a 21. század viszonylag vad feminizmusának köszönhetően
– s ha már az állatvilággal példálozunk – a nő már nem oroszlán,
akit leteper a hím, hanem fekete özvegy, vagy sziámi harcos hal,
aki tőrbe csalja a hím egyedet, “használja”, majd felfalja.
na ez kérem már nem játszma. nem is játék. és pláne nem vicces!

jól mondta Dave Chapelle: “chivalry IS dead, and women killed it!” 
a modern nő rájött arra, hogy semmi egyebet nem kell tennie,
csak szétterpessze a lábát, és máris akad egy hülye, aki közéjük mászik,
mert a modern férfi meg arra jött rá, hogy nem csak az a jó, amit nehezen kap meg.
s már lerágott csont, de a folyton tökéletes testeket mutogató média
annyira lefrusztrálja az embert, hogy az elkezdi olcsón adni magát,
csak azért, hogy bizonyítsa, mégis kell valakinek – akkor is, ha nem tökéletes.

értéktelen, üres ribancok lettünk,
akik az abszolút nőiesség kétségbeesett keresésében pont azt veszítettük el:
a nőiességünket és tisztaságunkat,
ami évezredeken keresztül vonzotta a férfiakat,
de már mi vagyunk azok, akiknek ez nem elég.

és akkor sok szeretettel a büdös kurvának belőlünk:

Oszd meg:

9 hozzászólás

  1. Egy bizonytalan lány

    Okes, kurvák vagyunk. Legalábbis én bizonyosan, nem értek én a játszmákhoz, nem tudom fárasztani a férfit, nem érzem úgy meg megjutalmazom, azzal h megkaphat, hanem egyszerüen csak játszmák nélkül akarok szeretni. Normális ez?… a páromból kiindulva kevéssé.

  2. p. kiscsuri

    miközben olvastam @-t hallgattam.
    tiszteletem.
    ez hiányzik, valóban.
    csak épp: először neked kellett megfogalmazni, hogy tudjak vele (az információval) valamit. persze ez csak a magam viszonylatában bír fontossággal.
    köszönöm mindenképp.

    (PSALM (WITH AGNES BUEN GARNÅS)
    Jan Garbarek Group
    Twelve Moons)

  3. Anonymous

    szia! nem a bejegyzessel kapcsolatban, de lenne egy kerdesem! a valo eletben mi a munkad, ha nem vagyok tolakodo?! elkepzelnenek konyvtaros(lanynak), ujsagironak, mediaban dolgozonak, vagy egy kozhasznu szervezetben (pl alapitvany) munkalkodonak. szep napot. nzs voltam.

  4. P.Sz.

    :::névtelen:::május 12:::

    ezredszer mondom el, de amíg még van türelmem ismételgetni, addig jó…

    ha ez az információ nyilvános lenne, benne lenne a profilomban. 🙂

  5. Anonymous

    Űha, PSz! Tegnap fedeztem fel a blogod, nem tudok vele betelni… Időben visszafele olvasom a bejegyzéseket és a kommenteket. Eddig jutottam ma… s itt már nem tudok megállni, hogy ne szóljak hezzá. Akár ehhez a régi bejegyzéshez.

    Amúgy a nagyon markánsnak és kidolhozottnak tűnő, pasi/szex topikkal kapcsolatos életfilozófiád konzisztenciájában véltem felfedezni réseket…
    Például ebben a bejegyzésedben: véleményem szerint dúrva leegyszerűsítés és általánosítás, miszerint a férfiaknak “semmi más dolguk nincs, csak az, hogy hajkurásszák a nőt, elkapják, s jól megrakják”. Igenis, a férfiak(nak) is kell játszmázniuk. Mellesleg: pasi vagyok (a te megítélésed szerint nem biztos, hogy férfi…de ez már más topik). Tudom, miről beszélek: nem éppen ilyen könnyű!

    Más: a bizonyításkényszer, hogy valakik vagyunk, pontosabban kellünk valaki(k)nek, s nem vagyunk haszontalanok/értékletelen, szerintem sokkal erősebben él bennünk, mint azt a tökéletesség hiánya miatt okozott frusztráltság indokolná.Egzisztenciális kényszer egy olyan világban, ahol az ember már nem születik bele egy hagyományos, pontosan leosztott szerepekkel rendelkező társadalomba, hanem saját énjét kell felépítse és ennek meg is találja a helyét egy fellazult, iránynélküli világban. Szerintem a blogod is erről szól…legalábbis amit eddig elolvastam belőle.
    Önépítés, önkeresés, de mankókeresés és használat… A kemény szavak között és a szexuális gyönyörök mögött egy couch potato állapotban leledző személyt látok benned…

    Bocs a kisregényért…

  6. P.Sz.

    élvezem, hogy szinte minden olvasó első hozzá(m)szólása akörül forog, hogy “ki akar találni”.
    elképzel, próbája kitalálni, hogy hogy nézek ki, hogy gondolkodom, hogy viselkedek, hova járok kocsmázni, bulizni, milyenre borotválom, mekkora a mellem, hátsóm stb. (legalábbis eddig ezek voltak, ilyenekre kérdeztek rá, vagy ilyeneket próbáltak kitalálni) 🙂
    s persze legtöbbször melléfognak. olvasd tovább, majd meglátod 😉

    a leegyszerűsítéseim, sarkításaim célját már többször elmagyaráztam embereknek, de az “újak” megérdemelnek egy repetát 😛
    szóval: azért csinálom, mert azzal szándékozom provokálni. arra késztetni, hogy az illető elgondolkozzon, akár felháborodjon 🙂 örömmel konstatálom, hogy rád is hatott, ennek eredményeképp született egy hozzászólás – aminek én szinte mindig örvendek (amennyiben az nem bunkó, vulgáris, vagy üres csacsogás). köszönöm. 🙂

  7. P.Sz.

    kedves névtelen (most már V, mint névtelen)

    nem engedtem ki a második hozzászólásodat, mert egyrészt az már tényleg túl hosszú, és nem utolsó sorban elég személyes – sőt, még a szerkesztése, tördelése is e-mail-szerű. de ha már e-mailt akarsz írni, küldd az e-mail címemre, ne komment legyen – főleg, ha választ is vársz a kérdéseidre. 🙂

Szólj hozzá!