borgore – love

2015 Sze 03.Puritán 5

tegnapelőtt azt kérdezi “ha nem lennék jó pasi, akkor is velem lennél, s nem zavarna, hogy csak 21 éves vagyok?”

zavartan mosolygok. miközben nyomok egy puszit a szájára – becsukott szemmel, élvezve a puha ajkait – a háttérben 98 százalékon ég a processzorom a kérdésén. “ennyire sekélyes lennék” – gondolom magamban. tényleg jó pasi. tényleg nem tagadhatom, hogy nem utálok vele megjelenni. nem tudnám eldönteni, hogy a látens szándék a polgárpukkasztás, hogy harmincévesen egy huszonegy éves srácnak markolászom a hátsóját nyilvános helyen, vagy státusszimbólumként fogom fel (persze ugyanúgy polgárpukkasztó) azt, hogy huszonéves modell-kategóriájú pasikat cserélgetek, mint más az ágyneműjét. hogy bezzeg én milyen jól viszem. míg a korombeli nők enyhén elhízottan, karikás szemekkel, fáradtan szoptatják ringatva újszülöttjüket hajnali háromkor, én max a csinos csípőmet ringatom valami klubban vagy kocsmában, s valaki másnak a húszéves fia szopogatja a fülcimpámat.

a rövid csók – és hosszu, de szapora gondolatsor – után kinyitom a szemem és azt válaszolom “tudod… ha csak azért lennék veled, mert jó pasi vagy, valami sántít, mert volt már arra példa, hogy egy legalább ugyanolyan jó pasit, amilyen te vagy, csak korban hozzám illőt [negyven volt, pofátlanul jóképű, egyedülálló és kifejezetten kellemes egyéniség] faképnél hagytam a szamosparton, mert veled mentem találkozni. [kérdőn néz, hogy miért] mert sok szempontból férfibb vagy, mint bármelyik harminc fölötti, akivel eddig találkoztam.”

gyermekien elkuncogja magát, elvörösödik, s az asztalon pihenő karja mögé bújik le. csak a szemétől felfele látszik az arca. de a szemei nagyon mosolyognak.
sokáig marad úgy. fürkészve néz felfele rám. látszik, hogy a mosolya mögött emészti, vajon, mennyire gondoltam komolyan. hirtelen felegyenesedik, közelebb hajol s komolyan, de kedvesen azt mondja “igyuk meg és menjünk haza”. hatásszünet. “szeretkezzünk”.

érted már, mire mondom, hogy férfibb, mint bárki más?

tegnap viszont azt mondja:
– már gyerekkorom óta vágyom arra, hogy valaki idősebbel, érettebbel járjak. megérdemlem, hogy veled legyek, hisz mindigis erre vágytam. most megkaptam.
– azt akarod mondani, hogy a koromnál fogva státusszimbólum vagyok neked?!
– azt
– s ha nem harminc lennék, hanem ugyanez húszéves kiadásban, nem lennél velem?
– nem tudom. nem hiszem. az nem lenne ennyire érdekes. nem tudnál ugyanez lenni. egyszerűen vannak dolgok, amiket nem tudhattál húszévesen. most viszont tudsz. nekem az kell.

azt hittem, leb*szok neki egy jobb horgot. az elmém még mindig fontolgatja. a szívem viszont csak simogatásra és csókra búzdít. hogy én mekkora egy hiszékeny marha vagyok még mindig… (lassú facepalm)

de cseppet sem bánom.

egy kellemesen fura állapotot élek meg.
amikor az ember nem szerelmes (amolyan elb*szott értelemben),
viszont szeret. tisztán. egyenesen. őszintén. egyszerűen.
bizonytalanság és görcs nélkül. nem akar semmit.
csak úgy lenni. lehetőleg az illetővel.
de ha nem, az sem a világ vége.

kb azt gondolom (és mondom magamnak)
amit az alábbi filmrészletben a pasi a nőnek:

“szeretlek, de ahhoz neked semmi közöd”
(K.G.Jung írta, hogy R.M.Rilke-től származik ez a duma)

egyszer egy lány azt mondta nekem:
“ez kb ilyen: szeretlek. most nagyon szeretlek.
azt nem tudom, mi lesz holnap. de ma. most.
most nagyon tudlak szeretni…”

Sőt, akár Neruda 17. szonettje is passzolna ide
(eredetiben, spanyolul, mert minden fordítása szar):

No te amo como si fueras rosa de sal, topacio 
o flecha de claveles que propagan el fuego: 
te amo como se aman ciertas cosas oscuras, 
secretamente, entre la sombra y el alma.
Te amo como la planta que no florece y lleva 
dentro de sí, escondida, la luz de aquellas flores, 
y gracias a tu amor vive oscuro en mi cuerpo 
el apretado aroma que ascendió de la tierra.
Te amo sin saber cómo, ni cuándo, ni de dónde, 
te amo directamente sin problemas ni orgullo: 
así te amo porque no sé amar de otra manera,
sino así de este modo en que no soy ni eres, 
tan cerca que tu mano sobre mi pecho es mía, 
tan cerca que se cierran tus ojos con mi sueño.

Oszd meg:

5 hozzászólás

  1. Zita

    Én azért megkerestem magyarul a versszöveget -sajnos spanyolul nem tudok… Szép volt.

    Szeretem, ha egy férfi tud ilyen egyenes lenni, mindenféle sallang nélkül. Csak az igazat mondta. A válasza számomra azt is jelentette, hogy amilyen most vagy – az kell neki. Mit számít, hogy a 20 éves nem kellene? 🙂 Az már rég eltávolodott.

    És úgy érzem, te is szereted azt aki mellette vagy.

  2. Tibi

    szerintem egyertelmu.

    az idosebb nok akik fiatalabb ferfit valasztanak nem hisztiznek nem paraznak annyit, nem keresik a feher herceget szoke lovon es meg sok hasonlo. lazabbak.

    sok no 30 eves korul erik be igazan szexualisan. a jelenlegi nom 27, en 31, de viselkedesben mar erett.

    most igazan elvezed azt ami van. meg aki. igazan orulsz a ferfinak. kivanod. igazan orulsz annak hogy kivan teged.

    tobb ilyen no kene legyen.

    sok 30 eves van aki viszont soha nem no fel, meg mindig 14 eveshez illo idealokat kerget. venkisasszonyok.

  3. rézevőfiamór

    Ez eddig gyönyörű. Aztán, úgy tíz év múlva fogsz erősen elgondolkodni, hogy ha már az Isten méhet adott neked, akkor miért is elégedtél meg a azzal a havi pár napos szívással, amikor lehetett volna gyereked is. Több is.
    De tedógod. (ahogy Áron bátya mondta)

    • Puritán Szemét

      nem fogok azért lepetézni, mert “mi van, ha megbánom, hogy nem”. nem sok ember vesz úgy ikrasalátát, hogy “most hányni tudnék tőle, s nem ettem ilyet soha, de mi van, ha egyszer csak hirtelen megkívánom, jobb, ha van. s ha nem eszem meg, max megromlik a hűtőben”.

      ha rajtam múlik, nem leszek egyedülálló anya, s nyomorítom meg a saját életem meg egy másik lényét, csak azért, mert mások, akik konvenciókban gondolkodnak, úgy gondolják, hogy megengedhetik maguknak, hogy rosszallóan csóválják a fejüket a méhem irányába 🙂

Szólj hozzá Zita