bizalom / biztonságérzet

2011 Sze 11.Puritán 10

(szerintem)
úgy alakul ki a biztonságérzeted valaki mellett,
hogy elhiszed, hogy akkor sem fog bántani,
amikor már nem lesz szerelmes beléd.

ugyanígy kezdünk el bízni
(tulajdonképpen bárkiben):
rájövünk, hogy nem csak akkor
kedves velünk, amikor akar valamit.

viszont amikor valaki szerelmes,
nagyon akar valamit:
a boldogságát.

de vajon majd szeretetteljesen fog viselkedni akkor is,
amikor már mindent megkapott (elvett),
amire szüksége volt?

(önző) szerelem vs. érdek és feltétel nélküli szeretet.
van-e a kettő egyben?
úgy igazán…

Oszd meg:

10 hozzászólás

  1. vt

    kinek a boldogságát?
    amikor szerelmes voltam nem csak boldog akartam lenni, hanem azzá is akartam tenni a szerelmemet.

    bennem soha sem fog a párom megbízni
    én mindig akarok valamit
    ha mást nem akkor azt, hogy ő boldog legyen
    talán még mindig szerelmes vagyok

    biztonságot nem az ad, hogy azt hiszem hogy ő nem bánt,
    ebben soha sem kételkedtem,
    hanem az hogy a nehéz percekben is mellettem van
    akkor is megvéd ápol ha más valami/valaki próbál bántani.

    de lehet, hogy nem értem
    vagy lehet, hogy te tartod túl alacsonyan a mércét…

  2. P.Sz.

    azt hiszem, hogy valakit boldoggá akarni tenni már az érdek nélküli szeretethez közelít. talán.

    nem akartam én egyébként semmiféle mércét belőni. 🙂 szerintem lejöhet a megfogalmazásaimból, hogy ezen csak elgondolkodtam, s tulajdonképpen sokkal inkább kérdésfeltevés volt, mint valamiféle kinyilatkoztatás.

    köszönöm, hogy megosztottad gondolatod. pont ezt szerettem volna, ha más is elmondja, hogy látja, hogy éli meg.
    amit leírtam, az csak az én részem, de nem hiszem, hogy a szeretethez, szerelemhez való viszonyulást lehet léccel mérni… ahogyan önmagában a szeretetet/szerelmet se igazán.

  3. Vera Linn

    Elsősorban az lepett meg, hogy ez az írás azt az érzést keltette bennem, hogy teljesen esik szét. Részedről ez valami új. Változol? Vagy csak bizonytalan vagy és ezúttal ki is merted ezt mutatni?
    Feltétel nélküli szeretet nincs. (Szerintem!) Mikor a koldusnak pénzt adsz, akkor is a saját lelkiismereted nyugtatod elsősorban. A többi máz. Aki ezt letagadja hazug vagy el van szállva. Egyik sem az esetem.
    A biztonságérzettel kapcsolatban egyet értek vt-vel. Az, hogy nem bánt meg akkor sem, ha már/még/egyáltalán nem kell semmi neki tőlem az alap jóindulat/tisztelet/intelligencia. Akkor alakul ki bizalom, ha többször is mellettem volt, mikor bajban voltam és tudom, hogy általában/mindig számíthatok rá. Persze ennek kölcsönösnek kell lenni.
    Amúgy meg a szerelmet, ami egy nagy hormonháború nem szeretem hasonlítani a szeretettel, ami sokkal komplexebb és számomra érthetetlenebb, mert racionálisan magyarázhatatlanabb.

  4. p. kiscsuri

    amíg nem olvastam el vera gondolatait, addig kételkedtem abban, hogy én ehhez a bejegyzéshez hozzá fogok szólni. nem csak azért, mert még nem voltam szerelmes, így csak spekulálni tudok a dologról, de azért is, mert ez a spekuláció valószínű, hogy helyenként idealizált lesz.

    valamiért azonban a vera gondolatai hozzászólást írattak.

    vera villantotta meg számomra a szerelem (számomra) hitelesnek és következetesnek, egyszersmind logikusnak mutatkozó talán-mibenlétét: a szerelem béke.

    elsőre fura gondolat. de élek egy idézettel is, ha jól emlékszem szintén verától: a szerelem, mint a szeretet, olyan “mint egy puha és meleg pléd, amivel esős, náthás napokon burkolózol”. miután lejárnak a hormon-orgiák és pezsgő vér-örvények is “lenyugszanak”, alábbhagyván kissé, akkor az első, ami elönt a másik jelenlétében az a mérhetetlen béke. a mély magasság. vagy a magas mélység. ez a béke nem csak a gondolatok tisztaságát jelentse, meg a képességet, hogy a hétköznapiban felfedezd, a másiknak köszönhetően, az újat, a szépet, a különlegeset, de jelentse azt, hogy jobb, értsd: minőségibb emberré válsz. meglátszik ez azon, amit teszel, ahogyan teszed és azon is, amilyen eredménye annak lesz, amit ettől a mérhetetlen szerelmi békétől átitatva tettél.

    nem tudom kategorizálni az embereket olyan konkrétan, ahogyan vera teszi. címkét kapnak, dobozt, szekrényt nem. összetéphetik a címkéimet, bebizonyítván, hogy mások, mint amiknek én őket címkéztem.

    hogy kölcsönös-e? próbálok reálisan hozzáállni a kérdéshez, és, ha két lábbal a földön állva kellene válaszolnom, azt mondanám: bár megvan az esélye, ez a lehetőség elenyésző valószínűséggel következik be. a világ a kölcsönhatásokról szól, nem a kölcsönösségről. idealistává akkor válok, amikor ezt írom: az a kevés valószínűség elég indok kell legyen ahhoz, hogy mégis minden lehetőséget megragadva megkockáztassuk (hogy mi jelenik meg “lehetőségként”, azt mindenki maga döntse el.).

    én félelmet olvasok ki a bejegyzésből. ez a félelem mosolyt csal a szám sarkába. ez a félelem szép félelem. mert azt mutatja: nagy az esély, hogy a fenti, kicsivalószínűségű szerelemhez meglegyen a “kötelező” 100%-ból az egyik fél részéről tanusitható maximum 50.*

    a fenti gondolatok spekulációk, kérem akként kezelni őket.

  5. P.Sz.

    p.kiscsuri

    azt hiszem mondtam már, csak valószínűleg más megfogalmazásban:

    PRÓBÁLD MEG RÖVIDRE FOGNI!

    a “hozzászólás” nem kilométeres bejegyzést jelent. 🙂

    a tartalmáról majd később.

  6. P.Sz.

    az csak jó, ha neked nem tűnik nagynak vagy soknak az, ami nekünk lányoknak igen. 😉
    nagylelkűségről és szerénységről árulkodik 🙂

  7. sárbogárdi jolán

    Sokáig azt hittem, a biztonságérzet kialakulásához (nekem) sok idő kell. Hát nem. Volt, aki mellett fél év után sem éreztem igazán biztonságban magam (gyenge karakterű pasi volt – hozzám képest), legutóbb meg szinte az első pillanattól kezdve megvolt a bizalom, biztonságérzet, the whole package. Mert (1) igazi férfi (volt), (2) nagyon magas érzelmi intelligenciával bírt, (3) boldoggá akart tenni. Két hónapja lett vége, s még mindig rohadtul hiányzik az, amit tőle kaptam. Pedig csak egy hónapot tartott.

  8. P.Sz.

    tökéletesen értem, miről beszélsz… de gondolom, nem vigasztal, ha azt mondom, hogy “tudom, milyen, hisz én is kb. így jártam”

Szólj hozzá!