beszámoló – GrandDameGentleman’sClub

2014 máj 18.Puritán 4

na és akkor péntek este elmentünk sztriptíz klubba.

előtte bemelegítettünk egyik ismert kolozsvári magyar lokálban.
egy picike asztalnál gyúródtunk kilencen, ahogyan azt péntek este szokás,
amikor minden tele van. egy gombostűt sem lehet leejteni a központban.
parkolóhelyről ne is álmodjon az ember (annak ellenére, hogy mindenki inni megy ki,
na de nem baj, azokat az autókat majd szombat délután a másnapos gazdák elviszik).

miután kellő mennyiségű alkoholt bevittünk a szervezetünkbe ahhoz,
hogy még ne legyünk mámoros állapotban, de már jobb kedvvel vágjunk neki,
elindultunk a világ végére az ötcsillagos Grand Hotel Italia-hoz a Buna Ziua negyedbe,
mert hát ott leledzik a környék legfelsőbb kategóriájú sztriptíz klubja, a GrandDame.

meg kell hagyni, valóban a női nem olyan díszpéldányai vonaglottak a csövön,
hogy az ember nem győzte elhinni, hogy ezek igaziak (s ezalatt persze nem a kiló sminkre,
tetovált szemöldökre, szilikondús ajkakra és botoxgyanús vonásokra gondolok, hanem:)
olyan idomok, formák, feszesség, s a megfelelő helyeken puhaság gyönyörködtette a szemet,
hogy az első fél órában az összesen csak néztünk ki a fejünkből könnyes szemmel,
mert nem mertünk pislogni, nehogy lemaradjunk valamiről.

jártam már hasonló lokálokban, de ilyen nőket nem sok helyen láttam,
azt meg kell hagyni. nem hiába ötcsillagos a hely (meg százötven lej egy üveg bor).
persze meg lehet úszni egy húsz lejes sörrel is, de az igazat megvallva, -nem meglepő módon –
a művésznők lelkesedése egyenesen arányos a fogyasztás összegével.

arra is rákérdeztünk, mennyiben állna egy private lapdance egy félhomályos szeparéban,
s a nem különben csinos pincérnő képes volt kimondani, hogy “2000 ron”,
anélkül, hogy eltorzult volna az arca. mi hárman, akik érdeklődtünk,
pókerarccal megköszöntük az információt, de legbelül meghaltunk egy kicsit.

amúgy ez persze nem az a hely, ahol a melltartók repülnek csak úgy né.
ez az a hely, ahol az ember a csövön csúszkálás, mászkálás, vonaglás, rángatózás
akrobatikájának istennőinél teszi tiszteletét, s belenyugszik abba,
hogy ma nem fog nunit meg cicit látni, csak olyan mozdulatokat,
amiktől leszakad a retinája, bevérzik az agytörzse, s azon gondolkodik,
hogy melyik ingatlanját tudja eladni, hogy egy hétig itt lakhasson.

egy adott pillanatban, amikor a népes társaságunk egyik klikkjétől a másik fele haladtam,
elmentem a színpad mellett, ahol éppen egy dúskeblű skandináv típus polírozta a csövet,
s gondoltam egyet, letelepedtem a színpad mellett egy ülőalkalmatosságra
elég közel ahhoz, hogy megkockáztassam, hogy elveszítem a szemem fényét,
ha az a tizenhét centis magassarkú el talál kapni,
miközben éppen pördül egyet ez a szőke lény a cölöpön.

erre meg földre vágja magát a színpadon velem szemben, négykézláb,
mélyen a szemembe néz, véginyalja az ajkait, s elkezdi riszálni a hátsóját.

annyira nem számítottam erre, hogy a szívroham majdnem elvitt ettől a hirtelen mozdulatsortól.
széleset vigyorogtam neki, felálltam, s mentem dolgomra, mert rájöttem,
hogy olyan felelőtlenül közel ültem, hogy megcsapott a jázmin és vanília illata,
amint átdobta lenszőke hajzuhatagát egyik válláról a másikra.

mint utólag konstatáltam, ez sokkal veszélyesebb tud lenni, mint a magassarkúja,
mert éreztem azt, amit szerintem a férfiak szoktak,
amikor egy vonzó nő illata eléri a kisagyukat s bevadulnak.

ennél erősebb intenzitású, viszont kevésbé állati (mint inkább gyengéd és suta)
reakciókat váltott ki belőlem a társaságunk egyik tagja,
aki pasztellszínű kis ruhácskájában csábos mosollyal, huncutul hátranézve
eltűnt a hátsó szeparé nehéz függönyei között,
s visszanyúlt a játékosan hívogató mutatóujja,
hogy egyértelműen jelezze: kövessem.

egy pillanatra lemeredtem. már akkor tudtam, hogy megint el fogom szúrni,
ahogyan kb három-négy évvel ezelőtt, amikor ugyanilyen egyértelműen jelzett,
én meg elegánsan taxiba tettem, s hazaküldtem, mert úgy gondoltam,
nem jó ötlet ebbe belemenni, hisz annyira tökéletes (számomra),
hogy beledöglök, ezért jobb, ha nem is tudom meg soha, milyen.

ezzel a lecsóval a fejemben bedobtam az égő cigimet a legközelebbi hamuzóba
anélkül, hogy kioltottam volna, s átsuhantam a függönyök között.
a látvány: a legsötétebb hátsó sarokban táncol a csövön. csak nekem.
meg magának. látszott, hogy élvezi, de azért is csinálja, hogy nézzem.
hát odamentem, leültem és néztem. volna. de nem hagyta annyiban.
azt akarta, felmenjek mellé. nem akartam. annyira jó volt ott lent.
csak ülni és gyönyörködni. de felmentem, mert ha egy nő kér tőlem valamit,
nehezen tudok nemet mondani (ezzel az információval nem visszaélni!)
álltam háttal a csőre simulva és visszatartottam a lélegzetem.
bele akartam olvadni.
a rúdba.
hogy táncoljon rajtam.
vegyen a lába közé, simogasson.
de leelőztem. simogattam én.

sok idő nem telt el s bejött a társaságunk egy másik tagja.
hímnemű létére csak azt látta a helyzetből, hogy itt van az igazi buli.
néhány perc múlva mindannyian ott termettek.
nemsokára én is a csövön forogtam.
hülyéskedtünk, táncoltunk, vadultunk.
jó buli volt.

egy művésznőt vérig sérthettünk azzal, hogy
kint hagytuk a rúdon
egyedül,
nézőközönség nélkül.

a legközelebbi ilyen valószínűleg a blog hétéves szülinapján lesz június 12-e körül, 
viszont nem a GrandDame-ba megyünk, hanem a President-be, 
mert ott vetkőznek is a csajok 😀

Oszd meg:

4 hozzászólás

Szólj hozzá!