BDSM – a kegyes szolgatartásról

Már 16.Szemét 6

van egy szolgám. ez most kan. (eddig csak nőneműm volt. pár évvel ezelőtt). kutyusnak nevezem. általában jó kutyus, de az utóbbi időben szemtelenkedik. úgyhogy tegnap azon agyaltam, milyen büntetést érdemel. megemlítettem egyik játszótársamnak (dom – ő inkább bondage-ban utazik), s azzal az ötlettel állt elő, hogy hordassak vele ánuszdíszt/buttplug-ot egy egész napon keresztül, amikor pofátlan. nem igazán tetszik az ötlet, mert valahogy nem szeretném, hogy a rektumában érzett nyomásról jussak eszébe folyton.

kicsit bosszant, amikor az emberek összemosnak fogalmakat. mint például a transzvesztitát a meleggel meg transzneművel. a három nem ugyanaz. ugyanúgy nem föltétlenül ugyanaz a szadista meg a domináns, bár a szadista legtöbbször magában foglalja a dominánst is. én nem vagyok szadista, a fájdalom okozása nem kenyerem. nem a fizikai síkú fájdalomé. sőt, még a túlzott alázás sem. úgyhogy nagyon softcore domina vagyok. inkább idomítani szeretek. kondicionálni. szófogadó kutyust nevelni. de azt lehet gyengéden (de egyben keményen) is. inkább szelídítésnek fogom fel. s felelős vagyok azért, akit megszelídítek. a határozott fellépés és parancsolgatás nem kell kötelező módon agressziót jelentsen. persze néha egy kicsi belefér. van korbácsom meg ostorom, de ritkán használom. s nem föltétlenül büntetésképp. van, akinek a verés jutalom, s ha nagyon kéri, mega-domme. csak nem élvezem.

attól érdekes nekem ez a játék, hogy megkeresem azt a finom, halvány vonalat a fenyítés/büntetés és jutalmazás között, ahol a szolga nem retteg tőlem, csak tart attól, hogy hibát kövessen el, ahol nem biztos abban, hogy szeretem vagy érdekel, csak tudja, hogy vigyázok rá és biztonságban van. viszont bármi történhet. bármikor. bármi. az például, hogy megszerettetek vele dolgokat, függővé teszem, s utána megvonással büntetem, nekem sokkal jobban bejön, mint a konkrét fizikai bántalmazás. az az én softcore ízlésemnek unalmas és primitív.

amúgy a napokban azon gondolkodtam, hogy jól jönne a kutyusom mellé egy lány kutyus, akivel játszhatnak. van egy csomó ötletem, hogy mi mindent lehetne játsza(t)ni velük… mondanám, hogy “csajok, ezt vehetitek open call-nak, de kétlem, hogy akad köztetek túl sok olyan, akinek a FetLife profilján slave van, s ráadásul biszexuális is”.

furcsán hangozhat, de szerintem a szolgák a legkeményebbek az egész BDSM szubkultúrából. elképesztő, mekkora bátorság kell ahhoz, hogy teljesen átadd és kiadd magad. a domináns-szubmisszív viszony maximális bizalomról szól. sokszor egyenesen szeretetről. na de ebben a világban én messze nem vagyok annyira jártas. csak kokettálgatok vele. viszont tudok konkrétan legalább öt olyan olvasómról, akik évek óta, komolyan ebben a világban élnek (szadista, domináns, szubmisszív meg mazochista is van köztük), és nem aprózzák el. úgyhogy N., S., B., T., Z., ha meg akarjátok osztani a ti nézőpontotokat, itt az alkalom. ja és bünti ötleteket is szívesen fogadok a kutyusomnak. van nekem pár, de ti mégis gyakorlottabbak vagytok, lehet akad valami igazán érdekes. na meg természetesen, ha van bátor lány, aki felcsapna szolgámnak, annak is örvendek (főleg a kutyus volna nagyon boldog), bár kevés esélyt látok rá, de ki tudja… “kérjetek és adatik” 🙂

Oszd meg:

6 hozzászólás

  1. Zita

    És erényövre gondoltál már..? 🙂 Az orgazmus kontroll agresszió nélküli, manipulatív játék, úgy hangzik, hogy téged ez izgat. Addig manipulálod, míg ő maga szeretne a kedvedben járni azzal, hogy akkor élvez el amikor te engedélyt adsz rá. És mivel átkerül a kezedbe egy fontos kulcs, sokkal szófogadóbb lesz.

    Köszönöm ezt a bejegyzést. Jó érzés tudni, hogy a világ színes. És nem (mindenki) vanilla. 🙂

    • Puritán Szemét

      ráéreztél: valóban a manipuláció a szórakoztató számomra 🙂 amúgy van neki erényöve, csak nem hordatom vele, mert azt mondtam neki, hogy az erény a gerincben van, nem egy fémdarabban. ami az élvezést illeti, sms-ben kér engedélyt, hogy önkielégíthessen. ha válaszolok rá, mehet, de mindig én mondom meg, mire gondoljon közben. a másik szabály, hogy amikor a látómezejében vagyok, én mondom meg, mi kerül a szájába. az engedélyem nélkül vizet sem ihat. ez akkor érdekes, amikor kocsmában vagyunk, én rendelek magamnak, s amikor a pincér mit sem sejtve megkérdezi tőle, hogy mit kér, olyankor rám néz. ha akarok rendelek neki, ha nem, nem. hehe

  2. kutyus

    “Megszerettetek vele dolgokat, függővé teszem, s utána megvonással büntetem” – ez valami ijesztően gyönyörűségesen hangzik. Köszönöm a kedves szavakat, képzeletben az ágyad előtt fekszem, várom, hogy felébredj, és hozd a pórázt, és menjünk már sétálni. 🙂

  3. kutyus

    Kedves Zita,
    Engedd meg, hogy picit vitatkozzam veled. Nem bántani akarlak, csak kicsit másképp látom a dolgot. A lényeg nem kizárólag az, hogy az úrnő jól érezze magát. Ideális esetben mindketten jól érzik magukat egy ilyen történetben, más-más oldalról, de mindketten azt kapják, amire vágynak. Ha az úrnő elsősorban azon dolgozik, hogy ő maga jól érezze magát, akkor annak előbb-utóbb kihasználás lesz a vége, abúzus, megfejelve egy olyan érzelmi káosszal, amit senkinek nem kívánok. Ha viszont az úrnő – akinek a kezében van végső soron az irányítás, a kapcsolat kulcsa – azon dolgozik, hogy a szolgája elégedett legyen, és megkapja szolgaként azt a lelkiállapotot, amire ő szubként vágyik, akkor a szolga egyre nagyobb vágyat érez majd arra, hogy boldoggá tegye az úrnőjét. Ez egy automatikus folyamat, magától bekövetkezik, ha két ember fontos egymásnak, és nem csak az a cél, hogy én magam jól érezzem magam. A szolga irányába persze természetes elvárás, hogy az úrnője boldogságáért dolgozzon, de a domináns fél szerepe sem elhanyagolható. Sőt. A szolga is ember, ergo neki is vannak érzései, amiket egy okos úrnő tiszteletben tart és igyekszik kielégíteni, éppen azért, mert saját játéka és saját öröme, boldogsága függ tőle.
    Olyan ez az egész, mint egy tánc. Lépek egyet, te is lépsz, engedem, hogy vezess, vezetsz, de közben kicsit mégis egymást vezetjük. A bizalom, a meghittség, a felelősségvállalás, az önfeladás, a társammal való szimbiózisnak olyan játéka ez, amit kizárólag egy igazi mély BDSM kapcsolat adhat meg, semmi más. Hidd el, hogy tudom, miről beszélek.
    Ha nem így történik, az csak alkalmi BDSM játék, aminek semmi köze a BDSM kapcsolathoz. Az nem BDSM kapcsolat, ahol két ellenkező (vagy azonos) nemű ember, akik amúgy jól megvannak, néha dominásat játszanak. Az csak kis ízesítés a normál élethez, nem több. Persze az ilyen játéknak is megvannak a maga íratlan szabályai, de ott a lelkek nem biztos, hogy találkoznak. És az ilyen “kapcsolat” éppen ezért nagyon gyorsan kiüresedik.

Szólj hozzá!