a zaklatásról

2012 nov 26.Puritán 9

az utóbbi időben néhány nőnemű olvasó kérdezett a zaklatásról.
a válaszom minden esetben személyreszabott, mert minden nő más,
és minden idegbeteg pasas (aki oda alacsonyodik, hogy egy nőt zaklasson) is más.

van olyan, akinek az szegi kedvét, ha figyelmen kívül hagyják,
de van olyan is, akit pont ez hoz lázba.
van olyan, akit jól kiérdemelt alázással lehet leültetni,
de van olyan is, aki pont ettől indul be.

személyhez és helyzethez mérten kell megoldani,
ezért nincs intergalaktikusan, univerzálisan érvényes recept,
az viszont biztos, hogy az ilyen energiavámpírokat ki kell iktatni,
mert semmi egyebet nem csinálnak, csak leterhelik az ember idegrendszerét,
s súlyosabb esetekben megszaggatják a szociális hálóját.

__________________________________________

nekem is megvolt a saját esetem (egyik a sok közül. a legutóbbi):

– hello bébike. tetszel. imádlak. képes lennék érted bármire.
– ???
– komolyan. régóta figyellek, téged akarlak.
– ???!!!
– de tényleg. a gyerekeid apja akarok lenni. tudom, hogy te is akarod.
– hát nem… (röhögök)
– de én tudom! biztos vagyok benne. lehet, hogy te nem vagy még tisztában vele, de mi egymásnak vagyunk teremtve.
– mi van?! (abbahagyom a röhögést. kezd nem vicces lenni a dolog.)
(letérdel, öleli a lábam, könyörög, bőg, szipog és még könyörög egy kicsit) vedd észre, hogy soha senki mással nem leszel boldog, csak velem. ne álld útját a saját boldogságodnak. MERJ boldog lenni! velem!
– na figyelj, kezdesz nagyon siralmas lenni, hagyd abba, csak jobban beégeted magad – habár elképzelni sem tudom, hogy lehet ennél jobban. ha szórakoztatni akarsz, nagyon jól csinálod. ha nem, nagyon gyorsan állj fel, s tűnj el, amíg szépen mondom.
– te nem érted! (utalás arra, hogy én volnék a hülye) én megteszek érted bármit! amit csak akarsz!
– rendben. kezdjük azzal, hogy elengeded a lábam…
(dehogy engedi! sőt! még jobban szorítja) meg kell értened, hogy nélkülem nem leszel boldog soha.
– jaj dehogynem. mihelyt elengeded a lábam, boldog leszek, s ha fel is szívódsz, annál inkább.
– te is tudod, hogy ez nem így van. nélkülem már nem leszel boldog soha!
– de. nagyonis az vagyok – a pasimmal.
– mi? neked van pasid?! átvertél! miért nem mondtad?!
– mert semmi közöd hozzá. szállj le a lábamról. kezd zsibbadni.
– na nem baj. akkor rúgd ki a pasidat s gyere velem. úgyse szereted.
– fél perce még azt sem tudtad, hogy van, most meg már hirtelen párkapcsolati tanácsokat osztogatsz vaktában?
– na ez az. átvertél! nem szóltál időben, hogy van pasid. de ne aggódj. megszabadítalak tőle. szabad leszel, s velem lehetsz. boldogan élünk majd, míg meg nem halunk.
– meghalsz te rögtön, ha nem engeded el a lábam. tényleg kezd elegem lenni. szállj le! (lerugdosom)
– mi?! azt hiszed, ilyen könnyen szabadulsz?! te szajha! büdös ribanc! átvertél! soha nem bocsátom meg! üldözni foglak életed hátralevő részében! soha nem szabadulsz tőlem!

és tényleg. komolyan gondolta. hónapok óta még mindig nem hagy békén (a csávó pontosabban tudja, mert ő viszont órákban és percekben számon tartotta – a megismerkedés pillanatától számítva. kb. kilenc hónap).
a fenti párbeszéd kompaktizált, de a valóságot tükröző mintája annak, hogy hogyan zajlott a (viszonylag egyoldalú) kommunikáció azalatt a háromnegyed év alatt. a dialógusban szereplő mondatok kb. 95 százaléka szó szerinti idézet .
íme a rövidebb változat képlete, ami pl. vidéki diszkókban gyakran elhangzik:

– (valamilyen intenzív bók, amit a csávó látszólag(!) nagyon komolyan gondol)
– (csak hát a csajnak nem jön be, ezért tudatja vele, hogy fölösleges próbálkozni)
– (a fószer nem hagyja abba. bizonygatni kezdi, hogy márpedig neki vele lesz a legjobb)
– (a lánynak tényleg elege lesz, és határozottabban tudatja vele, hogy semmi esélye)
– (a tag elkezdi hülyepicsázni s kurvázni. mindenféle mocskot ordibál utána.)
olyan is volt, hogy egy éjszaka alatt három nem fogadott hívás, húsz üzenet, kilenc e-mail, négy facebook üzenet, és néhány komment-kísérlet mindenféle álnéven (amik nem kerülnek ki, mert nyilván kimoderáltam). mondom – egy átlagos, akármilyen éjszaka alatt.
kezdve azzal, hogy megfenyegetett, hogy megöleti a pasimat, azon keresztül, hogy az ő nevében próbált kommentelni a blogomra, el egészen addig, hogy az ismerőseimet jelölgeti be fészbukkon, széles palettán zaklat.
most már kicsit alábbhagyott, mert kénytelen voltam megzsarolni azzal, hogy a volt főnökétől (jogász) fogok tanácsot kérni, hogy jogilag mi számít zaklatásnak – mert a volt alkalmazottja (aki szerintem nem felmondott, hanem kirúgták – nem lepődnék meg egy ilyen pszichés betegnél) azt csinálja velem. 
na de még mindig nem adta fel, pedig letiltottam mindenhonnan, ahonnan csak lehetett és új telefonszámot használok. a (nem annyira vicces) poén az, hogy szerintem büszke magára a szerencsétlen, hogy felkerül a blogomra is, nem számít neki az sem, hogy elrettentő példának.
ha arra kerülne sor, hogy beutalják elmegyógyintézetbe,
megünneplem azzal, hogy csináltatok neki egy ilyen felsőt:
_______________________________________________
és akkor most kedves felebarátaim, 
egy perc csend az ilyen zavart elméjű zaklatókért…
Oszd meg:

9 hozzászólás

  1. Anonymous

    Örülök neki, hogy foglalkozol ezzel a témával, és muszáj hozzászólnom, mert becsületesen fel tudja forgatni az ember életét egy ilyen helyzet. Néhány évvel ezelőtt nekem is volt egy hasonló bejegyzésem. A dolog évekig eltartott, nagyon durván elfajult és bár eleinte az volt az érzésem, hogy uralom a helyzetet, s gondoltam, ha beszállok a sértegetési-ringbe, sikerül majd leráznom, egy idő után fárasztóvá vált és legyengített a napi “idióta ribanc”-dózis. Azzal, hogy harcba szálltam, csak olajat öntöttem a tűzre, ha nem figyeltem rá (de közben dühöngtem magamban s csak reméltem h vége) egy ideig elhallgatott, aztán újrakezdte.
    Nekem az a tapasztalatom, hogy valaki minél kevesebb figyelmet szentel az illetőre annál kevesebb okot ad arra, hogy a dolog folytatódjon. Sokszor ha harcolsz valami ellen, erőt adsz neki. Abban a percben ahogy nem reagálsz, nincs mibe kapaszkodjon, nincs mi feldühítse, lángra lobbantsa.. Nálam ez a megközelítés vált be, sok sok harcolok ellene-mindent megpróbálok-elemzem-fenyegetem-lehordom-sértegetem-ignorálom-típusú megközelítés után. Persze a nem-reagálás-t nem csak viselkedés terén értem. Abban a percben amikor teljes mértékben eljutsz oda, hogy ne váltson ki benned semmilyen érzelmi reakciót, nyert ügyed van, mert visszaszerezted a hatalmad. Kíváncsi vagyok mások tapasztalataira is.

  2. Kőszikla

    Ezekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy tök igaz. Tényleg van ilyen, beszéltek barátnőim róluk, megjárták.
    Na de hol a határ? Mikor dől el az, hogy egy nő elvárja a meggyőzést arra, hogy valakire érdemes a figyelmét fordítani. Nem vagyok a követés híve, sem annak hogy számontartsam a csajt, mit csinál, vagy naponta küldjek 10 sms-t. Mégis egy adott pillanatban teszt elé voltam téve és nem volt kellemes. Egy napon felébredtem hogy a barátnőm kirakta a szűrömet. Csak úgy. Sms-ben. Jópár év kapcsolat után. Sértődött voltam, békén hagytam. Hónapokra rá hallottam tőle, hogy kíváncsi volt, visszakönyörgöm-e magam, vagy harcolok-e érte telefonokkal, stb meg egyéb kedvességekkel.
    Na most hirtelen a székely bácsis vicc jut eszembe mikor megmondja a feleségének, hogy 1x már mondta hogy szereti, mikor változik, majd szól :).
    Lehet, hogy csak szeretve akarta érezni magát, mert a szokásos érzés nem volt elég, vagy többet akart, de nem a jó utat kapta.
    Mindenki elvárja, hogy harcoljanak érte, csak nem mindegy, hogy ki!

  3. hulkszter

    (: a látszat néha csal. Gondolkoztál már azon, hogy mivan akkor, ha nem egy emberrel állsz szemben? Úgyértem az alap szintű dolog, hogy valaki több pszeudonim alatt ír, de arra gondoltál-e, hogy mivan akkor, ha ugyanaz alatt a pszeudonim alatt igazából több személy írogat egy bizonyos szintű koordináltság keretei között ?

    Nem is beszélve arról, hogy csatlakozhatnak hozzájuk a neten „copycat-ek” is amennyiben az ezzel kapcsolatos érzéseidet – és azt, hogy ennek milyen mélyreható követkézmenyei vannak ilyen nyíltan kiadod, mint ebben a postodban 🙂

    Sok energiavámpírnak kaparóoszlopra van szüksége és kiképzéskor nagyon nehéz többé-kevésbé objektív feedbacket begyűjteni. Nehéz vámpíroskodni és egyszer se túllépni a törvény és lehetőleg a morál korlátait sem – gyakorlatot igényel 🙂

    Vigyázz, nehogy ilyesmit csinálj:

    http://www.youtube.com/watch?v=Q314HG4KblU&feature=player_detailpage#t=190s

  4. Anonymous

    Hát Kőszikla, jó primitív barátnőd lehetett, aki kirúg, hogy teszteljen…mi vagy te? kísérleti egér? ő szeretett egyáltalán?
    Szerintem ha két ember egymást szereti akkor nem kell oda “harc”, hanem az valami természetesen jövő érzés mindkét fél részéről.
    Erőszakkal sem lehet elvárni, hogy a másik megszeressen, tehát a zsarolás is valami teljesen értelmetlen, haszontalan dolog..csak biztosan annyira “elvakultak” az “illető, zaklatók”, hogy nem képesek normálisan látni a helyzetet,vagy nagy bajuk van saját magukkal, betegek.

  5. szilveszter

    Csak az a pasi/nő zaklat, aki esélyt kapott. Vagy valamit, amit annak érez. Sztori: Karácsony után a jégen billegve megismerek egy hasonlóan bénázó tagot. Szimpatikus, kiderül róla valami, ami éppen érdekel. A barátjával ketten kísérgetnek a jégen, majd a haver elkísér a megállóig, és elkéri a telefonszámomat. A szimpi is elkéri közben a lányoktól (a hátunk mögött…). Ír egy illedelmes sms-t, hogy még találkozna velem. Én is, mert érdekel a téma. Aztán a randi pont szilveszterre esik, és elmegyek vele (vad idegennel!) szilveszterezni, mert úgysem volt kivel. Közben félek. Kikönyörögtem, hogy házibuliba menjünk, ott végignéztem, hogy hány poharat töltenek meg neki, hogy rám van ragadva a szeme, és hogy már házasságról beszél (még meg sem érintett). Pezsgőbontás után leléptünk, és ekkor kezdtek a dolgok vitává fajulni. El akart vinni valamilyen puccos buliba (érthető, talán jobban jártam volna, de semmi kedvem sem volt a testét is magamra ragasztani), de ragaszkodtam ahhoz, hogy hazamenjek. Csakhogy ő foglalt szállodát!, és ő is ragaszkodott hozzá, hogy odamenjünk. Csak beszélgetni fogunk, ha azt akarom… Én ültem a taxisofőr mellett, tehát megállt nekem, kiszálltam. Fizetett, és ő is kiszállt, utánam jött. Na ekkor dühödtem fel igazán, és azt mondtam, hogy ha beszélgetni akar, akkor fog. Felvittem a lakásomra a könyvek közé, leültettem az ágyra, vettem egy széket egy méteres távolságban, és beszélgettem vele két órán keresztül. De ahogy levegőt vettem, mintha csak egy zárójelet csuktam volna be, megint kezdte, hogy üljek közelebb. Erre mondtam, hogy jó, ha vége a beszélgetésnek, akkor le szeretnék feküdni, ő meg menjen el. Gyenge pillanatában képes volt hagyni, hogy kívül kerüljön az ajtón, amit aztán bezártam utána. Elkezdett rajta kopogtatni szép halkan. Nyilván nem nyitottam ki. Telefonált, sms-t írt, de levettem a telefon hangját. Nyugtatót vettem be, hogy aludni tudjak, persze nem használt. Két órán keresztül kopogtatott folyamatosan az ajtómon. Másnap még próbálkozott telefonon, teljesen sikertelenül.
    Ha jól belegondolok, nagyon megkínoztam, más férfi sokkal durvábban bánt volna velem, s némi joggal… A vad és az üldözött egy érem két fele, csak az irány különbözik.

  6. primitiv

    eleg komplex a probléma de néha a legegyszerubb megoldassal jar, jol megveretni.

    a nagyszazaleka eltunik veglegesen a baj, hogy egy kis % tenyleg bekattan s akkor a pszihologiai zaklatas elferdulhet fizikai zaklatassa

  7. P.Sz.

    ::: kőszikla :::

    az, amit elmeséltél, hogy a csaj csinált, típikusan a hatalomra törés játszmája. nem több szeretet, hanem hatalom kell annak, aki ELVÁRJA, hogy a másik könyörögjön, megalázkodjon. ezt elvárni bármelyik férfitől kegyetlenség, s nem utolsó sorban demaszkulinizáló. felér egy kiheréléssel. simán.
    ha valaki önszántából csinálja, az az ő baja, de elvárni… disznóság.
    szerintem tiszta jó, hogy nem adtad be a derekad a stupid játszmának.

    ::: hulkszter :::

    nem nem gondolkodtam azon, hogy nem egy ember csinálja, mert az “illetőnek” úgyis súlyos személyiségzavara van. kitesz 6 beteg embert, nem kell neki segítség.

    a másik része a dolognak, hogy kevés az az ember is, akit valaki meg tud győzni, hogy zaklasson egy számára ismeretlent, csak azért, mert a másik nem akarja felfogni, hogy semmi esélye. az olyan vagy nagyon jó barát kell legyen (s ugyanolyan elmebeteg, ami a lakósság 2 százaléka – szóval matematikailag kicsi rá az esély), vagy fizetni kell neki. ha az “illető” arra veri el a pénzét, hogy lefizessen valakit azért, hogy engem zaklasson, de magára nem költ – lerí róla az igénytelenség, akkor pláne csak röhögni tudok rajta. nevetséges, kicsinyes és undorító. volt már szerencsém ilyen típusú zaklatóhoz is. fizetett valakinek azért, hogy zaklasson, mert ő még ahhoz is túl töketlen volt.

    ami meg a copycat-eket illeti, azok is abból a két százalékból kell kikerüljenek, s csak azért, mert az “illető” elmebeteg, nem kell azt feltételezni, hogy mindenki más az, s egyből esztelenül követni fogják a példáját.

    a sértett büszkesége után vonyít a kis szerencsétlen, s azt hiszi, hogy ilyen infantilis bosszúval visszaszerzi? mert tulajdonképpen csak mélyebbre ássa magát, egyre nevetségesebbé válik.

    ::: szilveszter :::

    az, amit pl. az én esetemben bátorításnak vett a másik, az volt, hogy rájöttem (még a zaklatás előtt), hogy beteg, s megsajnáltam, ezért kedves voltam vele. volt már szerencsém néhány elmebeteghez, s nagy többségük ártalmatlan, ha az ember normálisan kezeli őket, s nem riad vissza attól, hogy nem úgy működnek, mint az átlagember. ebben az esetben melléfogtam. a kedvességet és türelmet valami egyébnek értelmezte – ugyanis erotomániás is. onnan indult az egész zaklatás, hogy neki meggyőződése lett, hogy bele vagyok zúgva, s akarok tőle valamit. biztosan nincs hozzászokva ahhoz, hogy nem küldik el egyből a francba csak azért, mert beteg.
    nem akartam diszkriminatív lenni, s ez lett a vége.

    ::: primitív :::

    volt már olyan is, hogy megverettem a másikat. tényleg műkődött. de ahhoz tényleg nagyon el kellett fajuljanak a dolgok – vagyis már fizikai zaklatásba kezdett átcsúszni (követett, belekötött a pasimba, megjelent a buliban, ahol éppen voltam, s elkezdett ráncigálni).

    az viszont már tényleg a végső stádium, s ha tetszik az ember lányának, ha nem, de el kell intézni. sajnos még nem annyira fejlett a jogi rendszer, hogy “divat” legyen errefele is a restraining order, vagy sima zaklatás miatti perelés.

  8. Anonymous

    Ha a bejegyzésben leírt muki létezik érdemesebb az anyját vizsgálni vagy aki nevelte.
    Azért büszke erre, mert csak ez a mód ismert számára, hogy kiélje az amúgy egészséges ingert, hogy nőknek hódolj.

    P.

Szólj hozzá!