a szemérmetlen ajánlatokról

2013 nov 04.Puritán 11

sose jutott eszembe, hogy összeszámoljam,
hány olyan ajánlatot kaptam férfiaktól/fiúktól,
amire a reakcióm az kellett volna legyen,
hogy a poharam tartalmát az ábrázatukra ürítsem,
és köszönés nélkül távozzak.

mai napig elcsodálkozom magamon,
mennyire higgadtan kezeltem az olyan helyzeteket,
amikkel ha most szembesülnék, úgy saccolom,
loccs vagy/és csatt lenne a vége,
pedig tudom, hogy nem…

s nem azért mondom, hogy “nem”, mert nem háborodnék fel tőle,
vagy nem tartanám kifejezetten erkölcstelennek, esetleg
egyenesen visszataszítónak egyik-másik ajánlatot –
hanem mert igazság szerint tisztelem az olyan férfiakat/fiúkat,
akik megmondják, mit akarnak, s nem kerülgetik a forró kását.

mindhárom tanárom, aki (ugyanazon a banketten) bepróbálokozott
csak tudtomra akarta adni, hogy most, hogy már nem tanít – …
mind aranyos emberek, s bár lehet, hogy mindhármat lebírkózta
akkor este az alkohol s a kapuzárási pánik, kedves tőlük,
hogy nem egyből próbálták megmarkolni a hátsó részem,
hanem kipaszíroztak magukból két-három becsületes bókot előtte,
amilyet el is vár az ember humán tudományokban jártas, karizmatikus férfiaktól.

az egyik volt főnököm, aki üzleti megbeszélésnek álcázotott egy randit
(amiről csak ő tudta, hogy az, nekem csak akkor koppant, amikor megláttam,
hogy kétszemélyes asztalt foglalt egy nagyon eldugott sarokban)
is kedves ember, bár gyanakvó vagyok mindenkivel szemben,
aki azzal áll elő, hogy ő biza a házastársával nyitott kapcsolatban van,
s teljesen rendben lenne az, ha program után alternatív módon vezetnénk le a munkastresszt.
jó, bevallom, kifejezetten nevetségesnek tartom,
de szívük joga ilyen meguknak bemagyarázott mesékben hinni.

az a kedves író/költő is jó ember, aki azt hitte, hogy nem fogok fennakadni azon,
hogy még az apámnál is idősebb. bár neki nem egy és nem két velem egykorú,
sőt, fiatalabb csaja volt, de szerintem első pillanattól nyilvánvalóvá tettem,
hogy nem leszek a következő a sorban, csak azért, mert tudja, hogyan kell bánni a nőkkel.
inkább elküldtem volna hozzá gyorstalpaló udvarló-kurzusra azokat a balfaszokat,
akiket igenis berángattam volna az ágyamba, csak nem tudtam túltenni magam a…
hogy is fogalmazzam… az erotika-finnyásságomon.

nem egy olvasó is megkörnyékezett, mert azt hitték az aranygaluskáim,
hogy csak azért, mert szexről (is) írok, válogatás nélkül “gyűjtök adatot”.
mind aranyosak voltak. főleg azok, akik
eleinte a párkapcsolati problémáikra kértek tanácsot,
aztán valahogy oda lyukadtak ki gondolatmenetükben, hogy lehet,
mégis jobb lesz az nekik, ha velem próbálnak szerencsét,
mert az aktuális csajukkal úgyse tudnak mit kezdeni.

és még voltak sokan mások, akik szemérmetlen ajánlatokkal álltak elő,
de nem tudtam haragudni rájuk, mert nincs semmi baj azzal, ha az ember
túl öreg, túl fiatal, szado, mazo, ilyen-olyan deviáns,
esetleg egyenesen beteg, amíg tudja, mit akar.

Oszd meg:

11 hozzászólás

  1. Anonymous

    Hallod-e, közel se vagy te annyira szép, hogy így bepróbálkozzon bárki is. Játszik a fantáziád. Magával. Nyugi, a férfivilág kimondottan elégedett állapotban leledzik nélküled.

  2. Anonymous

    Hehe, ez tetszett, meg akkor is ha megismertem magam az egyik ferfiban. Szerencsere, tisztaban vagyok azzal, hogy ki vagyok es mit akarok, es soha nem zavarna ha kemenyen megmondjak, mert elfogadtam reg.

    Szerintem, az ilyen szemermetlen ajanlatokat csakis boknak lehet tekinteni. Mondtad valaha nekik, hogy nagyra becsulod az oszinteseguket es csak igy elore?

  3. P.Sz.

    :::névtelen:::

    nem moderáltam ki a hozzászólásodat, mert aranyos paradoxonnak tartom 🙂
    amúgy szerintem sem vagyok kifejezetten szép, viszont nagyonis egészséges önbizalommal járok-kelek a világban, pont azért, mert tudom, hogy aki akar valamit tőlem, az biztosan nem (csak) a külsőmre bukik

    a tények:
    – követed a blogomat (alig jelent meg a bejegyzés, egy órán belül hozzászólsz)
    – első kommentelő vagy
    – kétségbeesetten be akarsz szólni (egyértelműen utálsz valamiért – de azért persze egyből elolvasod azt, amit publikálok)
    – nem vállalod fel a neved
    – ismersz (tehát ismerlek)
    – de nem ismersz elég jól ahhoz, hogy eleget tudj rólam/az életemről, s tudd, hogy az, ami a blogomom megjelent az utóbbi hat és fél évben, mind megtörtént eset

    a fentiek alapján a logikus következtetések:
    – amennyiben nőstény vagy, nagyon frusztrált és irigy lehetsz, hogy ilyen kicsinyes módszerekhez kell folyamodnod, hogy növeld a saját önbizalmad. nem csoda, ha elkerülnek a kanok, s arra kell limitálnod a hétköznapi izgalmakat, hogy egy ismerősöd blogján névtelenül szart dobálj (ami utólag mégis téged kap el).
    – amennyiben hím vagy, sajnálom, ha beletapostam a fériúi büszkeségedbe azzal, hogy visszautasítottalak (hisz csak a sértődött, visszautasított óvodás kisfiúk használják a “nem is vagy szép” kártyát :)). elég magas fokú sekélyességre is utal az, ha azt hiszed, hogy csak a kifejezetten gyönyörű nőkre bukik sok férfi. megfeledkezel rólunk, akiknek sziporkázó személyisége van és egyéb extrák, amik sokkal jobbak 😉

  4. P.Sz.

    :::névtelen2:::

    – igen, bókként szoktam elszámolni minden ajánlatot
    – igen, mondtam. majdenm minden esetben megköszönöm az őszinteséget, mielőtt visszautasítom az ajánlatot 🙂

  5. Senki

    Te Névtelen…hallod-e, ki vagy te, hogy “bárki”, és főleg A “férfivilág” nevében beszélj? Az én személyben és nememben te kussolj. Akkor is, ha senki vagyok.

  6. Anonymous

    Én is megkörnyékeznélek, pedig ismerlek kívülről-belülről. Annak idején nem volt annyira jó, nem okoztunk felejthetetlen élményeket egymásnak. Most utólag miért tűnik mégis annyira izgatónak?

  7. P.Sz.

    🙂 teaser! most már nekem is érdekes kezd lenni, hogy nem tudom belőni, melyik lehetsz abból a négyből, akire tippelek.

    hát környékezz. legrosszabb esetben kedvesen utasítalak el. vagy nem… az utóbbira kevés az esély, mert azt a listát is leszűkítettem. egyre. vajon az az egy vagy-e?

  8. 818

    Haha, ja férfiakkal nincs semmi baj. De elutasított csajok sokkal kellemetlenebbek. Nincs utálatosabb a megkeseredett nőknél. Pl.:

    1. A második unokatestvérem nem ál szóba velem puberta óta, mert nem vettem el a szüzességét (rohadtul anyámra emlékeztetett és nem ált fel…)
    2. A szembeszomszédom azt terjesztette rólam, hogy drogfüggő vagyok, mert nem voltam nyitott felé.
    3. A főnököm lánya kirúgatott, mert nem dugtam meg.
    4. Egy homokos azt terjesztette rólam, hogy homoszexuális vagyok, mert elutasítottam.

    Ok, az utolsó nem nő. Őszintén szólva már lassanként félek, ha egy csaj rámkacsint. Miért van ez? Miért csak a hetero-férfiak képesek túltenni magukat elutasításon ?

  9. P.Sz.

    :::818:::

    hja, tudod “a nők nagyon be tudnak rágni, ha megdugják őket, de mégjobban, ha nem” 😛

    amúgy nem igaz, hogy a férfiak könnyebben túlteszik magukat rajta. ők csak egyszerűen másképpen szublimálnak, más csatornákon vezetik el a frusztrációt. a nők gonoszabbak, a férfiak inkább maguknak ártanak. szerintem csak ennyi a különbség.

  10. 818

    Haha, milyen vicces. Én vagyok itt a nagy önmagát-túltevő és még mindig van némi keserűség a komentjeimben 🙂 (nem ennél a posztodnál) Na éldegélj szépen psz: tartozom eggyel 🙂 nem azt kértem, de azt kaptam tőled amire szükségem volt – Kösz! + bocsi a morciskodásért…

  11. edo

    Rég nem jártam nálad Blogtündér! Látom, zajlik az élet 😀
    És milyen szerencsés vagyok, hogy számomra te kifejezetten szép vagy 🙂
    Kifejezetten szép mindenki, aki hiteles, őszinte, bátor, izgalmas, őrült, bolondos, játékos és egyebek. És, sokak számára, kifejezetten kényelmetlen is 😀
    No pusszancs, te macsó léánka 🙂 a legközelebbi utcán rámtámadásodig 🙂 Egyébként meg Márkusnak hiányzik Rezső, nem tudom, mit tegyek. Nem mész el utána Amerikába???? Itt már úgyis van elég rajongód, hadd egye a fene a sok irigyedet, amikor felsorakozik mögéd Kalifornia 😀
    ölellek 🙂

Szólj hozzá!