A Bók

2014 Júl 26.Puritán 3

ezt most pont így írom meg félrészegen , félmztelenül, reggel nyolckor ahogy éppen hazajöttem s lehajigáltam a ruháimat az előszobában:

buli.

a(z egyik) szimpátiám valami szintje alatti csajra hajt. nem zavar különösebben, csak meglep,

mert tudja, hogy bejön nekem, s tudja, hogy tudom, hogy én is bejövök neki, 
mert a legutóbbi találkozáskor esetlenül, sután, s gyermetegen bár, 
de találkára hívott, amire végül nem került sor, mert úgy godoltam, 
ha nagyon komolyan gondolja, megkérdezi ismét, csak talán valamivel 
egyértelműbben, határozottabban. nem úgy, mintha valaki más kérdezné helyette, 
hogy “if you ever want to grab a coffee. maybe. just let me know. maybe. 
if you’re in the mood to. let me know. and maybe. we… can. have. a. coffee. 
if you want to.” és közben úgy vörösödött, mintha jobbról-balról pofoznám. 
pedig nem. csak kedvesen mosolyogtam. s türelmesen vártam, hogy befejezze 
véget nem érő mondatát/kérdését. mert tudtam, mit akar mondani, s nem akartam 
elbátortalanítani, mert hát mindigis az ilyen kis esetlen stréberelre buktam.

amikor a (kis)lány elmegy a mosdóba, odalépek a sráchoz (pedg korban s testben már férfi), s azt kérdezem “miért hajtasz egyértelműen szinted alatti csajra?”, mire ő “because I don’t think I’m man enough for you” mondta a cuki birminghami kiejtésével a kábé tökéletes kinézetű, orvosi mechatronikát végzett britt “hím”, akit majdnem egy éve figyelek s próbálok megérteni. 
minden alkalommal, amikor találkozunk, globálpolitikáról, közel-keleti és vallási konfliktusokról, interkulturális kommunikációról és biokémiáról beszélgetünk, akkor is, ha egy undorítóan hangos buliban találkozunk. ha kell, kiabálunk,  megisrmételjük. üvöltve. csak hogy megértsük egymst. és ezt órákon keresztül. mindenki táncol, iszik és vadul körülöttünk. mi beszélgetünk. a tömeg kellős közepén. ordítva. dolgokról. amik nekünk fontosak. s mégis. reggel mással megyünk haza.

mert szerinte…

ő nem elég “férfi” nekem.

Oszd meg:

3 hozzászólás

  1. kőszikla

    Jó a téma:)
    Jóleső, ha valaki rajong, jó érezni azt, hogy valaki megbecsül, annyira, hogy csak téged lát. Mindig átfutott rajtam a forróság mikor tudtam, hogy valaki a szeme sarkából figyel és lesi minden mozdulatom. Eufórikus. Akkor is, ha mondjuk nem akarok semmi komolyat tőle. Csak egy olyan “I still got it” feeling.
    Na de mi van az ellentéttel. Mi van azzal, ha tetszik valaki és valamilyen szinten kölcsönös is… csak épp neki nem vagy elég férfias. Nem azzal kezdted, hogy kicsavartad a kezét, vagy odaszorítottad a bárpulhoz, hogy a lélegzetedet érezze a tarkóján. Vagy nem elég vastag a szakállad, nincs John Wayne stílusú kiálló állad, vagy netán esetleg nem vagy elég szőrös, magas, izmos, stb. Szomorú az ilyen, mikor látszólag jó irányba mennek a dolgok aztán mégis valahogy beleköp a dologba az ösztön. És a fellendülő lelkesedésből, egyből visszakerülsz a friendzone-cellába ahonnan nincs szabadulás. Nem hasonlat, sem hasonló sztory. Csak egy pár gondolat.

  2. mollysmakery

    Isn’t this the point when you’d think (maybe out loud) “why don’t you just grow a pair?!” 🙂

    I think I kind of lost patience with these type of situations, and most british guys I met were like this… (not generalising here at all :-p )

    Molly

  3. Mr Gd

    Vajon nem a tulzott racionalis es szaraz mernoki gondolkozasmodrol lenne szo a delikvens eseteben?

    Nekem is van egy,de csak reszben hasonlo esetem egy holgyikevel.
    Tudom hogy nemigazan mukodne kozottunk egy esetleges kapcsolat tobb okbol kifolyolag, az egyik kozuluk az hogy szerintem nem vagyok az esete mint him, ugyhogy
    nem is probalok semmit vele,
    minek kavarjam a dolgait hiaba?! 🙂 Akar igy is lehet gondolkozni.
    Hatha segit ez valamit a delikvensed megerteset illetoen.

Szólj hozzá!